Árcsó

Árcsó

Ha az ember jó ösvényen jár
Mindig és mindenütt barátokra talál
Habár az ország bezártságra itéltetett
A Füredi Lelkekben tavasz lengedezett
Ha kerestél, mindig kincsre leltél
Mit ,ha nem vigyáztál könnyen elvesztettél
Csak nyitott szemmel , s füllel kellett járnod
A legnagyobb értékre így tudtál rátalálnod
A szobrászat,s az irodalom karonfogva egymást
Táplálta reményünk: a magyar megmaradást
Az esti alkalmi tarokkpartik hevében
Hitet tettek éledő barátságunk nevében
Egy születő jobb jövő reményében
Igy minden megszépült a füredi napfényben
A parti sétányon a suttogó szellő ölelésében
Vagy az öreg városrész ódon árnyékképében
Ha a csend vágyában Árcsóra utaztak
A szobrászi képzeletek új portrékon álmodtak
Párja felkutatott új meg új művészbarátot
Ez azt mutatta szerették a vidám társaságot
Igy lett érdeklődésünk friss nyári gyümölcse
Egy kellemes holdfényes nyári vacsoraestje
Melynek számunkra váratlan költő vendége
Gyurkovics Tibor az est életreszóló élménye
Ki haláláig megtartott baráti emlékezetében
A vendéglátók pedig a szivünk múltidéző fényében

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A pokol kapui 2.

A pokol kapui2. A pokol kapui tátott szájjal nyitva állnak annyi bűnös lélek lépte át a földi világot, A bűnbocsánat ismeretlen fogalommá vált a felelősségrevonáskor

Teljes bejegyzés »

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »