B. Mester Éva
Gyökerek
Ha szülőfalumra gondolok,
emlékeimben anyám jön elő.
Ha anyám emlékén lapozok,
a szülőfalum, s a temető.
A kezdet és a vég, a gyökerek.
A kastély, ahová óvodába jártam,
a velem egyidős gyerekek,
kikkel az iskolát is vártam.
Anyám magyar ruhát adott rám.
Volt, aki mezítláb kezdett iskolát.
Gesztenyét szedtünk minden zsebünkbe,
a réten sóskát, a sírok közt ibolyát.
Gyűjtöttünk mindent, az emlékeinket.
Ragaszkodunk mindhez és hozzánk is ők.
Ima és harangszó búcsúcsókját ma is
innen kapják a mennybe készülők.
Megörököltük a szeretetet,
a szépre vágyást, ragaszkodást.
Lányaink visznek tovább mindent
és ez a legszentebb hivatás.
Nőként, anyaként, kedvesként
te add tovább az otthon melegét!
Küzdelmeidhez segítségül olykor,
maga a sors nyújtja majd kezét.
- március 08.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
Szép, nekem is van azonos című versem. A költők már ilyenek, keresik és megéneklik a gyökereiket.