Nőnap után

B.Mester Éva

 

Nőnap után

 

Rám jött a versírás

mint egy hasmenés,

mikor ideges vagyok.

Hol vannak az én virágaim?

Az élők,

amit kezembe adsz,

ölembe szórsz,

és csak a kedvemért illatosak?

A mindenkinek, bárkinek,

senkinek címzett

virágkazlakból nem kérek.

Az élő szó kell, az élő virág.

Hiába osztozkodunk

álmainkon, a mosolyon.

Érintésed rejtegeted.

Nem csörög ez a

nyomorult telefon,

pedig lágy dallamokat

ültettem sivár lelkébe.

Szeretetet szórok,

szerelmet üzenek,

késik a válasz.

A legszentebb érzés

soha  nem néma,

soha nem tétlen!

Ösvényt sem látok,

a moha a jövőig ér.

Egyetlen öreg kolléga,

meg egy régi barát,

a lányom új pasija,

slussz, nincs tovább.

Virtuálisan ők köszöntöttek.

Csak az önkormányzattól élő,

cserépben guggoló virág.

Így is jó!

Úgy tudom, hivatalból

eltakarítják az üresen

maradt gazdátlan életet,

a test nélkül maradt

megunt reményeket.

 

  1. március 09.

 

 

B. Mester Éva
Author: B. Mester Éva

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Még futok

Edit Szabó : Még futok Még futok hegyek közt kövek ormán emberösvények nyomdokába lépek velem szalad a holnap az útjelző visszamutat átfutottam már a célt

Teljes bejegyzés »

Reggeli ébredés

Reggel hat óra van. A csend mélyének közepén hirtelen megszólal az ébresztő idegesítő hangja, mely rögtön azt üzeni, hogy ideje felkelni, amit én teljesen figyelmen

Teljes bejegyzés »

Szembenézés a veszteségekkel

Szembenézés a veszteségekkel Az előző részek tartalmából: Egy újabb év ért véget az Akvarista Blokk történetében, egy ellentmondásokkal teli év. Tartogatott örömöt, szépet, jót és

Teljes bejegyzés »

Nem akarsz Anettem?

Szita az életem, Anettem! Hiányzik veled a szerelem… Mért kell nélkülöznöm? Testemben… epedőn! Nem akarsz már engem Anettem? Szerelmes szívedre éhezem, Az nagyon kellene, úgy

Teljes bejegyzés »

Kicsorbult szemek

Kicsorbult szemek, gonosz tettek, Nem akarok élni veletek. Emberek! Ember teszi ilyenné a világot, De fogjunk össze és más világot Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk

Teljes bejegyzés »

Dögcédula

Nincs a nyakamban dögcédula, Mert már nem is vagyok katona. De! Katona vagyok az életben, Ebben a legsűrűbb regimentben. * Harcos az élet Frontja, itt

Teljes bejegyzés »