Arany Jánosra emlékezünk

Arany Jánosra emlékezünk

Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok
Miért verjük mellünket naphosszat
Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap
Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink
Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink
Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk
Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk
Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait
Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait
S micsoda nagyszerü eseményekkel büszkélkedhetünk
Századokon át a hájas európát kellett védelmeznünk
Nem voltunk egyedül, az Isten mindig fogta a kezünk
A küzdelmekért, s áldozatokért mit kaptunk jutalmul,
Mérhetetlen kincset érő óriások születtek kárpótlásul
A nemzet virágos kertjében jött közénk Arany János
A legnagyobb csillagként száguldott, mint irodalmi táltos
Az ég boltozatáról lelopták a szerencsés magyaroknak
Azóta fennt a magasban egy csillaggal kevesebb maradt
Csendes,s mértéktartó volt:nem mert élni, mert élni akart
Kezében zsoltároskönyvvel, melyet fodormentalevél takart
Azért csodálkoztak mikor Montgomery diszpolgára lett
A Welszi Bárdokat nem olvasták,mivel nem ismeték nyelvünket
Lirája,s epikája a meggyötört magyar lelkületet megmintázta
Életet lehelni a haldokló nemzetbe,hisz ez volt szivünk vágya
A szigeti fák hűsitő s frissitő árnyékában
Talán látta jövőképünk szendergő álmában
Utolérhetetlen gazdag szókincs volt zsákjában
Mely a legmagasabbra emelte a költészet világában
Törpe uniós politikusok rágalom-tüzében
Arany-kötet lehet a fegyver a magyarság kezében
Depresszió helyett büszkeség övezze napjaink
S meritsünk soraiból hitet s bátorságot

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »