Arany Jánosra emlékezünk

Arany Jánosra emlékezünk

Egyáltalában, miért vagyunk depressziósok
Miért verjük mellünket naphosszat
Miért átkozzuk múltunkat, mikor felkel a nap
Miért áztatjuk egyre könnycsatornáink
Mikor megbuknak országos terveink s ábrándjaink
Tán szószóló nélkül maradt nemzetünk
Vagy úgy érezzük a világ összefogott ellenünk
Pedig ha lapozgatom történelmünk lapjait
Számtalan piros betüs ünnep jelzi napjait
S micsoda nagyszerü eseményekkel büszkélkedhetünk
Századokon át a hájas európát kellett védelmeznünk
Nem voltunk egyedül, az Isten mindig fogta a kezünk
A küzdelmekért, s áldozatokért mit kaptunk jutalmul,
Mérhetetlen kincset érő óriások születtek kárpótlásul
A nemzet virágos kertjében jött közénk Arany János
A legnagyobb csillagként száguldott, mint irodalmi táltos
Az ég boltozatáról lelopták a szerencsés magyaroknak
Azóta fennt a magasban egy csillaggal kevesebb maradt
Csendes,s mértéktartó volt:nem mert élni, mert élni akart
Kezében zsoltároskönyvvel, melyet fodormentalevél takart
Azért csodálkoztak mikor Montgomery diszpolgára lett
A Welszi Bárdokat nem olvasták,mivel nem ismeték nyelvünket
Lirája,s epikája a meggyötört magyar lelkületet megmintázta
Életet lehelni a haldokló nemzetbe,hisz ez volt szivünk vágya
A szigeti fák hűsitő s frissitő árnyékában
Talán látta jövőképünk szendergő álmában
Utolérhetetlen gazdag szókincs volt zsákjában
Mely a legmagasabbra emelte a költészet világában
Törpe uniós politikusok rágalom-tüzében
Arany-kötet lehet a fegyver a magyarság kezében
Depresszió helyett büszkeség övezze napjaink
S meritsünk soraiból hitet s bátorságot

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »