A homok alatt (Under sandet, 2015) slam film kritika

Jó Hamlet kit kísért apja szelleme,

S, dán tengerpart fövenyén kóborol,

Úgy látok legyőzöttet,

Győztesen vesztest,

Embert ki önmagával vív,

Elmét mely jajongva kiált,

Sötét eszme karmában,

Milliók vágóhídra hajtva,

Az übermensch zászlaja alatt,

Nietzschétől a gondolat,

A gyilkolás démonáig.

Egy eszme nevében,

Gyermek harcosok,

S, a hely legyen Ruanda,

Vagy wehrmacht a haláltánc,

A dán partokon.

Kölykök kik álmodtak,

Házakat építeni,

Az első szerelmet,

Vagy csak élelmet szerezni,

Vágyat a szépre,

Élni a jót,

Embernek lenni,

Borzalmakat feledni,

Feledni kínt és gyötrelmet,

Paradigmát a sötétet,

Csak élni.

Mert jobbak leszünk-e,

Ha nem értjük a legyőzöttet,

Marcangoljuk mint koncot,

Gyűlölünk -mert jogunk-

Tiszteljük, mert emberek vagyunk,

Pereg a film,

Hol mindenki áldozat,

Győző és legyőzött egyaránt,

S, a kép dadogva beszél,

Gyermek katonák,

Kikben még nőne az értelem,

Vágyakkal és hittel,

Felnőtté válni, küldetéssel,

Csak élni akarással.

Nézem a vizet,

Tengerrel mely békés,

Ringat hullámot,

Ringat aknát.

Parancsot, hogy semmisíteni kell,

Írmagja se maradhat,

Tizenöt gyermek élet,

Az ártatlanság kora lejárt,

A foci önfeledt mámora,

S, ott az ikrek,

Ha elveszel belőle egyet,

A másik már nem él,

Ha halni kell,

Nincs kegyelem,

A történelem elveszi életed.

Már mindegy ki minek nevében öl,

Mi a helyszín és mennyi a tét,

Egy elvadult világ,

Hol az ember kegyelmet kér,

De nincs kegyelem,

A vak hit nem ismer ilyet,

Nincs elme és gondolat,

Az EMBERSÉG is elmarad,

Gondolnánk ez csak  mese,

A homok alatt,

De nem az,

Múltunk és félek jövőnk,

A kor ismétli magát,

S, a homok alatt izzik a parázs.

 

A homok alatt (Under sandet, 2015)

  • Oscar-díj (2017) – Legjobb idegennyelvű filmjelölés

 

Flecker István
Author: Flecker István

Flecker István vagyok  túl életem nagy részén a szokásos családból, itt Magyarországon  ahol jóformán nincs olyan férfi és nő vagy   gyermek aki át nem élt kataklizmákat, világháborút, munkatábort, kis “málenkij robotot”, ordas eszméket. Az embernek maradni súlyos konfliktusát, ezeket kaptam az élettől és szüleimtől, meg valami igazi csodát az emberség tanítását. A szavak bűvöletében élni most, hogy életem alkony zónájában töltöm napjaimat  kitárul előttem a mindennapok másik arca. Ízek, imák, gondolatok a létről, esőről,a pillanatok apró rezdüléseiről. Az emberekről, elveszett boldogságról, a megtalált szeremről. Az évszakok múlása, lombok tarka színváltozása a harsogó zöldtől a megfáradt barnáig. Mert mire is vágyunk? Boldogságra, meleg otthonra, meghitt beszélgetésre barátainkkal vagy harcos tenni akarásra így a napfogyatkozás árnyékában. Hinni, hogy nem avégre vagyunk a világon miszerint legyünk még, hogy aztán csendben távozzunk. A munkám utáni szabaidő a szemlélődés örömét adta meg nekem és azt a kegyet, hogy  szavakba öntsem annak apró rezdüléseit. Flecker István Úton-útszélen című hangoskönyve Csankó Zoltán előadásában:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »