Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez – előadja: Csankó Zoltán

Juhász Anikó: A hársfa Madonnája és a bakelitlemez

A lányom szeméből feltekint rám az
anyám is. S mintha kagylókból ömölne ki,
felém hullámzik és mégis távol marad
az a zöld fóliával védett tenger.

Az asztalon evőeszközök; kés, villa
s egy dugóhúzó a szellem palackjához,
már csak a barlang hiányzik a meséhez
nekünk… a palack öblös mélyeként
meg szolgáljon ez az isteni
ígéretekkel teli sörösüveg.

Az utcán rakodómunkások. Hátukat
a Nap vizsgálta imént tüzesebben,
bebújt harangként ingázó nadrágjukba,
s nagy fehér petúniákká duzzasztotta az
ingüket. Egy bakelitlemez perdül kettőt
a járdán, s ahogy kettőt koppan a köveken,
a koppanás helyén fekete hangjegyek
sírkeresztje rajzolódik rá az aszfalt kemény
bordázatára. A hársfa – fölötte hintázva –
már napernyőit bontja, s a fekete
sírkeresztre egy fényszalagokkal körbevett
Madonnát ereszt rá. A rakodómunkások
mind köréje gyűlnek. Az egyik kötelén lazít,
a másik izmait ereszti most lazábbra;
nadrágjuk szárán a harang hangokat keres,
s a nagy fehér petúniákon is feltűnik
egy-egy fényszalag. Majd a bakelitlemez
fekete magányába is beszüremkedik a
fény, s ahogy végigfut a karcos vonalakon,
egyszer csak megszületik a zene.

Előbb csak csecsemő, magába töltene
minden lármás hangot, aztán útjain
ütemet, mértéket tanul, majd a
kamaszok haragjával borít ki
magából minden régebbről valót.
S mikor már felnőtt lesz ő is, a zenéről
úgy hullik le minden fólia, ahogy a
lányom és anyám szemében is takarás
nélkül hullámzik a tenger. Ő most már
a legteljesebb önmaga. S ekkor a
rakodómunkások fehér petúniái a
lehető legnagyobbra nőnek,
míg el nem éri lelkükben a boldogság
azt a sok-sok fényszalagot, mely a
Madonna testéhez fűzi őket. S aztán
elcsendesül a lemez, a fekete
sírkereszt ráfekszik az aszfalt
kemény bordázatára, a Madonnát
visszaálmodja magába a hársfa, és
a rakodómunkások az izmaikat
csomósabbra, feszülősebbre kötik.

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolcról elszármazott csepeli házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket. Könyvkiadóként antológiákat és szerzői köteteket segítünk a világra, melyek könyvkereskedelmi partnereink segítségével jutnak el az olvasókhoz. Minden évben részt veszünk az Ünnepi Könyvhéten is. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezünk felolvasóesteket, könyvbemutatókat és egyéb rendezvényeket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését, lebonyolítását és moderálását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók jelentkezését. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 23 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Ami ebben a versben megjelenik, az maga a hétköznapi csoda, a hirtelen kipattanó vagy lassan megérő varázs. Mindnyájan várunk rá folytonosan. Ha sürgetjük, nem jön, elkerül minket, aztán egyszer csak, talán épp a legváratlanabb pillanatban összefut minden: fény, hang (zene), a vágyott személy jelenléte, az érezhető kapcsolat. S ilyenkor érezhetjük azt, hogy létezünk, hogy a világ elevenen lüktet bennünk, körülöttünk. A vers ennek az érzésnek számos síkját jeleníti meg, mintha egyszerre járnánk a mesében és a valóságban, az illúzióban és a hétköznapok járdakövén. Együtt van itt, ebben a különleges pillanatban reális és transzcendens, a természet és az ember (a hangszerelő) mesterműve is. Nekem a vers (és annak hangszerelése) erről szólt legfőképpen.

    Mázik L.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A kagyló

A férfi rosszkedvűen sétált a tengerparton. Lábával belerúgott a kagylókba. Egyszer csak meglepődve vette észre, hogy egy zárt hever előtte. Biztos üres. – gondolta. Tovább

Teljes bejegyzés »

Mandula műtét

Mandula műtét Írta: Egyed-Husti Boglárka Attila és felesége már 4 órája vártak a kórházi folyóson. Idegesen, kezüket összekulcsolva. Meddig tart még a műtét? Aztán végre

Teljes bejegyzés »

Majd jövőre

Majd jövőre. Egyed-Husti Boglárka írása   26 éves vagyok, első munkahelyem a Központi Irattár. Azt mondják egy év kell, hogy beilleszkedjen az ember egy új

Teljes bejegyzés »

Magány

Magány. Írta: Egyed-Husti Boglárka Leült velem szembe. Nem mondott először semmit. Csak ült némán és nézett rám. Folyamatosan. Én se mondtam neki semmit. Ismertük már

Teljes bejegyzés »

Lottó.

Lottó. Írta: Egyed-Husti Boglárka A nyerő számok következnek:1,11,81,41,8 Ezek az én számaim. Mindig megteszem őket, amikor lottózom és most kihúzzák. Egyetlen találtat az ötös lottón.

Teljes bejegyzés »

Levelek a frontról.

Levelek a frontról. Írta: Egyed-Husti Boglárka Egyik nyáron, mikor mamával voltam kotorásztam a nagy komódos fiókjában. Imádtam azt a nagy fiókot. Olyan illata volt, mint

Teljes bejegyzés »