Rózsa Iván: Patkányok és politikusok
A patkányok gonoszak. A patkányok koszos csatornákban élnek és kórt, járványokat terjesztenek. De vannak jó, hasznos patkányok is! A bányászok etetik a patkányokat a tárnák mélyén, hogy veszély esetén jelezzenek nekik. Igen, a patkányok nagyon érzékeny lények, előre megérzik a veszélyt: sújtólég-, metángáz-robbanás, járat-beomlás stb. És a bányászok vész, végveszély felmerülésekor a patkányok után futnak a túlélésért. Megbíznak a patkányok ösztöneiben. Vannak olyan elméletek, hogy egy nukleáris világkatasztrófát is túlélnének. Igen, a patkányok mindent túlélnek…
A politikusok gonoszak. A politikusok lopnak: mérték, nyakló nélkül. Tekintet nélkül másokra. A politikusok mások, az emberek életére nem érzékenyek. A változás szeleit azonban felismerik és ide?, oda? – állnak. Helyezkednek. Libikókáznak. A politikusok mégsem érzéketlen állatok! Vannak érzékeik is. Vagy inkább sejtéseik, megérzéseik. Messziről érzik a vér, a pénz szagát. S a pénz, a hatalom eléréséért, megtartásáért bármire hajlandók. Nekik a Mammon az úr. A politikusok nem államférfiak. A politikusok, mint a szpáhik, rövid távú módon, minél gyorsabban meg akarnak gazdagodni. Bármi áron. Vannak kivételek is? Vannak a mai világban jó, hasznos politikusok is?!
Budakalász, 2017. március 16.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...