Húsvéti pályázatunkra a legtöbb pályamű a vers kategóriában érkezett. Ezen az oldalon közöljük a helyezettek nevét, valamint minden sikeresen szerepelt alkotás szövegét.
- helyezett: Sasváry Erzsébet: Húsvét a Mesterrel
- helyezett: Bordán Róza: Húsvéti dísszel
- helyezett: Szűcs Ilona: Harmadik nap
Sasváry Erzsébet: Húsvét a Mesterrel…..
A húsvét nekem égi Fény
Tavaszköszöntő, új remény
A marcona tél, hogy elköszön
Árad a Földre a fényözön
Felébred a madárvilág
Színezüst gyönggyel a barkaág
Minden vidám, a Nap ragyog.
S egy templom felé ballagok
Lelkem most a Mesterre lel,
A Vacsorát Vele töltöm el
Én megvetem a gaz Júdást
És nem kiáltok Barabbást
Sem Péterként nem tagadok.
A Hegyre Vele kaptatok.
S amint viszi a keresztfát
Kendőmmel törlöm homlokát
Ott állunk a kereszt tövén
Mária, Magdolna, János, meg én
A Mestert siratjuk, Ki egyre fárad
Szörnyű a kínja, mégse lázad
A jobb latornak így felel:
„Még ma a mennyben velem leszel”
S gyötrődve néz az égre fel
„Jó Atyám, miért hagytál el?”
A kíntól teste nem szabadul
Ecetet kap most italul
A gyilkosoknak még megbocsát
Majd átdöfik az oldalát…
Mindnyájan sírunk, imádkozunk
„Meghal most értünk a mi Urunk!”
Átöleljük a keresztfát
Hogy halljuk utolsó pár szavát:
„Kezedbe ajánlom lelkemet
– Atyám”, és: „Elvégeztetett”.
És elhallgat a sok madár
A sötétség a tájra száll
A barka leszegi fejét
A világ gyászolja Mesterét
Síri a csend, a némaság
Földig hajol minden virág
Nincs most tavaszi fényözön…
Szemünkből hull, csak hull a könny
Jó Urunkat, hogy eltemették
Álmatlan töltém az éjt, s.az estét
A szombat szintúgy telve jajjal
Ám vasárnap, hogy jött a hajnal
Illatos kenettel kezembe
Siettem én a sírverembe.
Üres a sír, ó, nem találom!
Hol vagy én Uram, Királyom?
Csak egy lepel van a helyén!
És egyszer csak, kit látok én?
Kilép, s körötte fény ragyog
Ne félj leányom, én vagyok!
És kizöldül a sok holt faág
Nyitja szirmát ezer virág
A Mesternek mind-mind így köszön.
Feltámadott! Ó, szent Öröm!
Új dalt zeng a madárvilág
Nyújtja gyöngyét a barkaág
Vidám a táj, a Nap ragyog
A templom felé mint ballagok.
A sötétségnek már nincs nyoma.
Odabenn zeng az orgona
Halleluja és gyertyafény:
A szívemből éneklek én.
„Hol világosságod felragyog
Minden szív boldogan dobog
A lélek Nálad nyugtot lel
Földünkre békéd hozzad el!
Adj jóságot az emberekbe
Áldó kezed tedd kezeinkbe
És vezess minket, Égi Fény!
Tavaszköszöntő, új Remény!”
Bordán Róza: Húsvéti dísszel
Megtisztult lelkem ünnephez készül
Húsvétnak napjai nekem szentek
Utódoknak hagyom örökségül
Gondolataim a hittől szebbek
Úrhoz szólok bárányról regélve
Szívem szaporán ver melegségtől
Essen eső jó tavaszt remélve
Ember tisztuljon meg betegségtől
Nagycsütörtök int jelezve halkan
Ma „a harangok Rómába mennek”
Valahány néma s nem mesél dalban
Áldoz méltón a kiszabott csendnek
Megszólal bennem a lélekharang
A Nagypéntekért tévő tisztelet
Nagyszombat reggel kong már a harang
S teszem gazdaasszonyi tisztemet
Húsvét vasárnap ünnep kezdete
Feltámadás napja nem szomorú
Ma újjá születvén ébredezve
Templom ajtaján virágkoszorú
Áldd meg Atyám a tojást és sonkát
Kaláccsal s tormával rakott tányért
Oltsd a vándornak friss borral szomját
Jézus halt Golgotán megváltásért
Keresztség jegyében hintsél vízzel
Asszonyok hirdettek feltámadást
Házad ékesítsd húsvéti dísszel
S ne kérd ma magadon a számadást
Szűcs Ilona: Harmadik nap
Húsvét harmad napján
felvirrad a reggel
téli álmot alszik
minden férfi ember
Húsvét hétfő napján
az éjszaka hosszú
hajnali harmattal
érkezik a bosszú
Nosza asszony, leány
vizet húzni fürgén
öntsétek ki őket,
mint a szomjas ürgét!
Emeld fel a paplant
szabad a locsolás
csínján bánj a vízzel
elázik a tojás!
Jó reggelt férfiak,
jó reggelt emberek
uccu, ki az ágyból
harmadnap reggelen
Huncut a fehérnép
dunna alá leskel
ugrás, de szaporán,
mire a Nap felkel
Álmosan kóvályog
a másnapos legény
férfi voltál tegnap,
hát ma is az legyél!
Jéghideg víz zúdul
a kótyagos fejre
sikkantva menekül
a bátor menyecske
Várj csak, beste lelke
jön még kutyára dér!
Botladozó nyelvvel
így kiált a legény
Futna a nő után,
de nem bírja a lába
ijedten tekint le
vizes a gatyája
Együtt vidámkodik
öreg és fiatal
kacsint az asszonynép,
mienk a diadal!
Budai Zsuzsa: Húsvét
Krókusz, jácint, barka, ibolya,
itt a tavasz vígan dalol a madárka.
Elmúlt már a fagyos hideg tél,
Éledezik erdő népe, lassan itt a Húsvét.
Asszonyok fonott kalácsot sütnek,
tányérokra ízes sárgatúrók kerülnek.
Lábasban füstölt sonka rotyogva habzik,
a kamrában szakajtóban tojás szaporodik.
Lányok hímes tojást festenek,
Legények örömmel locsolkodni mennek.
Illatos kölni üvegben, vizes vödör a kezükbe,
Piros tojás, csoki nyuszi a zsebükbe.
Császár József: Húsvét előtt
Árok partján csodafű,
abban ül a nagyfülű.
Arra mennek a tyúkok,
vajon mi dolguk van ott?
Kis kosárkát cipelnek,
bennük vajon mi lehet?
Nem más az, mint tyúktojás.
De hisz mi lehetne más?
A nyúlnál egy nagy ecset,
tojásokat festeget.
A róka épp ott sétál.
A sok szép tojásos tál
látványa oly izgató,
neki is ront a mohó.
Tyúkok hada rikácsol,
rókánk meg csak bukdácsol,
piros festék ráborul,
menekül már, mint a nyúl.
Szilágyi Katalin: Apám ébresztője
Szódásszifon!
Jesszusom!
Apám ébresztője,
kerek a világ tőle.
Csendes megalkuvó,
béketűrő némber,
ki a takaró alatt fészkel.
Kuncog és ujjong,
sikít és bénít,
figyel és oldalog,
a takaró mocorog.
Apám ébresztője,
kerek a világ tőle.
Takaró lerepül,
Katika felhevül,
vijjogás alább száll,
vizes a leány már.
Egész évre megöntöztél?
Apám szól: egész létre!
Szódásszifon lett a vége,
indulhat a nap végre?
Tóth Mariann: Húsvét Ünnepén
Közeleg az ünnep,
Húsvét lesz megint,
izgatottan várom,
idén hogyan telik.
– Ki jön el énhozzám?
Az összes rokonom?
S vajon az utcából
mindenki meglocsol?
Készülődöm hát én,
fontos minden részlet.
Anyunak segítek,
kiveszem a részem.
Sonka és sütemény
– megy a főzés, sütés –,
a konyhában ma még
nagy a forgás, sürgés.
Gyertya és zsírkréta,
festék és ecsetek,
minden készen, hogy
szép tojások legyenek.
Dolgozunk serényen,
– Matyó minta is kell! –
szólok, és rajzolok;
dehogy is adom fel!
Gyűlik a készletünk,
bár…lassan haladok…
Így anyu pár tojást
festékes vízbe dob.
Mérgelődök kicsit,
de hamar belátom,
igaza volt megint…
– A festést már unom!
Hétfőn reggel aztán
csinos ruhákat fel!
Pörgős szoknya, lakkcipő,
galléros blúz…– Ez kell!
Annyi fiú, bácsi
jön, hogy el sem férnek,
pacsuli gőz árad,
kölni folyik bőven.
Nem zavar ez mégsem,
inkább csak szeretem,
hogy itt van ennyi ember,
ki verset is mond nekem.
Az viszont bánt kicsit,
hogy én pénzt nem kapok.
És édességet sem…!
– Ez csak „férfi dolog”!
De a bátyám rendes:
minden egyes évben
megosztja, mit gyűjtött.
– Van már csokim nékem!
Ilyen volt ez régen
– kislány koromban –,
vártam a Húsvétot
örömmel, boldogan.
Csakhogy ma nem így van,
megváltozott minden.
Megkopott a fénye,
rítusa már nincsen.
Eltűntek rokonok,
ifjak s az öregek,
és alig maradtak,
kik tartják az ünnepet.
Hogy miért van ez,
sajnos nem tudhatom,
de elgondolkozom
a válaszokon.
Molnár Ferenc: NyuSzimi
Pici nyuszi jó dolgában
Élvezi az életet,
Üldögélhet a szobában,
Neveti a végzetet.
Pici nyuszi egész évben
Gondtalanul dalolhat,
Hiba nélkül, mindig vétlen,
Ábrándozhat naphosszat.
Pici nyuszi derűt érlel,
Minden este álmodik,
Kánaánban, tejjel-mézzel,
Reggelre sem változik.
Pici nyuszi csipás szemén
Csodavilág szivárog,
Finom, kecses, áldott, szerény,
Nyiladozó virágok.
Pici nyuszi fület hegyez,
Édes szava csilingel,
Nem kell neki másik lemez,
Beéri a kicsivel.
Pici nyuszi várva várja,
Pillantását keresi,
Nélküle a bánat rágja,
Olyan nagyon szereti.
Pici nyuszi legszebb napja,
Kezei közt ficánkol,
Lencsevégen bájos arca,
Örömében viháncol.
Pici nyuszi boldogsága,
Ennivaló tündérhölgy,
Földet hány a gonoszságra,
Fényét issza hegy és völgy!
Szabó Edit: Húsvét ünnepe
Húsvét napja ragyogjon,
új ünnepre virradtunk,
Jézus Krisztus feltámadt,
emlékezzünk reája.
Keresztények szívében
örök élet reménye,
templomok szentélyében
áldassék dicsősége.
Engedd Jézus, szeressünk,
fogadd testünk és lelkünk,
a szeretet bennünk él,
Isten kegyelmet ígér.
Engesztelő ajándék,
adja testét és vérét,
szentségének erejét,
becsüld Ő mindenségét.
Láthatatlan keze segít,
szíve békességgel telít,
szeretete könnyű selyem,
által szövi az életem.
Deák Mária: Tudd, hogy Jézus él
A keresztet hordoztam érted. Érted?
Elhoztam hát Jeruzsálem dalát.
Voltam ismeretlen, isteni fényed.
Az olajfák alatt láttad a prófétát?
Saját népemet véremmel menteni.
Elrendeltetett fiú, áldozat.
Az igaz istenhitet terjeszteni.
Nem a földi királyokat.
Elrendelt életem, érted született.
Vétkedet vittem a kereszt alatt.
Véremmel mostam, tengernyi bűnödet.
S láttam, a népem közönnyel továbbhaladt.
Magammal hoztam a kereszt bélyegét.
Lásd jöttem hozzád, hogy megmentselek.
Idegen isten bálványát törni szét.
Halni, hogy megismerjetek.
Tudtam, ma értetek megfeszíttetek.
Atyám megváltja szenvedéseim.
Bár lábam elé virágot hintetek.
Kétely leszek a világ felvetésein.
Nem felejtheted soha beszédemet.
Mindig ott leszek neked a remény.
Megváltó vigyázza bűnös életed.
Feltámadásom ünnepén.
Tudd, hogy Jézus él!
Hutás Mihály: Húsvét 2017
Hol van a nagybőjti elcsendesedés,
Hol van a lelki kiüresedés
Hogy új ruhába öltöztethessük emberi viszonyaink
Hogy bevallva, felgyülemlett múlt évi bűneink
Levetkőzhetjük lelki szenvedéseink
Zajos köröttünk a megbolydult világ
Felzabál mindent a napi politika
Mint az amőba, osztódnak a pártok
Majd a gondolatrablás áldozatává válnak
Közben a hancúrozó sajtók jól képen vágnak
Azok vagyunk, amit köröttünk látunk
Anakronizmusban leledzünk,pedig nem ezt vártuk
Lelkünk mélyén Krisztus feltámadására készülünk
Hogy meghivást kapjunk,s az Úr barátságában létezzünk
Hogy visszatérjünk Hozzá,bocsánatáért esdeklünk
Helyezzük csak a keresztet egymás vállára
Ha kitartunk, virágba borul éltünk Golgotája
Elkerülhetjük egy új özönviz pusztitását
S megvalósithatjuk korunk emberének
Isten iránti szeretetének liturgiáját.
Két fronton folyik a hatalmi harc a világban
A pénz és a politikai hatalom áll a fókuszában
S burkoltan ,minden praktika a világuralomért
Kisértetiesen úgy, mint Krisztus korában
Mit a ma embere is olvashat a Szentirásban
Fegyverük a profit,haszon, a nyereség
Mindezt amibe burkolják a szellemi restség
Tombol a keresztényüldözés fegyverrel,
S verbális eszközök széles skálájával
Az érzéki gyönyörök nyújtotta mágiával
Társutasuk az álkeresztények hada
Kik Krisztus tanitását meghamisitva
Csak prédikálnak, de mammont imádnak
Hogy miről szól a Húsvét a ma emberének
Én vagyok az út,az igazság, és az élet
Szalacsi Dóra: A győztes Krisztushoz
A tanú hazudik.
A tanítvány tagad.
Mindenki meggyűlölt.
Maradtál egymagad.
A zsoldos hátba ver.
A csőcselék bámul.
De hogy lesz még húsvét:
Te hiszed makacsul;
s bár hasít a korbács,
és átlyukaszt a szeg,
mégis bízol, Te Hős,
gyáván nem hátrálsz meg!
Nem hívod Gábrielt,
nem rendelsz sereget –
s bevégzett életed
kitárja az eget…
Tobak László: Húsvét 2017.
Jó az Isten, tudjuk, hogy jó
Dicsérje sokszor mánk
Vegyük szánkra dicső nevét
Mert mindig gondol ránk
Egyszülöttjét küldte értünk
Minket megváltani
A bűnből Hozzá megtérni
Életet váltani
Keresztfán szenvedett értünk
Kálváriát járva
Előttünk Mennyországkaput
Szélesre kitárva
Mert ezek után feltámadt
Legyőzve a halált
Drága testet több tanítvány
Sírboltban nem talált
Azonban többször megjelent
Kiválasztottaknak
Isteni erővel telve
Kitámasztottaknak
Húsvétkor ezt ünnepeljük
Dicsősége okán
Ekkor állunk a kegyelem
Legmagasabb fokán
Fogadjuk el szeretetét
Amit felénk kínál
Így teljesülhet be vágyunk
Amit csak megkíván
Üdvösségünk benne rejlik
Sokszor, sok jót tenni
Ezáltal életutunkat
Saját kézbe venni
B. Moravetz Edith: Virágvasárnap
Virágvasárnap van,
nagy a gyülekezet.
Szent Királyunkat
barkaágakkal
köszönteni
ím eljöttek:
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
Dicsőítünk Téged,
Megváltó Királyunk!
Hallva Jézus nevét,
Földön és a Mennyben,
most térdre boruljunk!
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
Bevonulása Jeruzsálembe,
tanítványaitól körülvéve,
szamárháton történt.
Út porában pálmaágak.
Ha nem a nép,
a ”kövek kiáltanának!”
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
Jézusomnak mért nem lovat adtak?
Kiáltanék az apostoloknak.
Gyenge hangom nem hallik oly messze.
Mindenki fennhangon énekelve
ruháikat terítik elébe.
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
Örök életének részesei lesznek.
Pálmaágat ujjongva lengetnek.
A sokaság békét várja tőle:
„Áldott, aki jött az Úr nevében!”
Dicsőségesen
vonul be Jeruzsálembe.
.
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
Ugyanez a tömeg
nem sok idő múlva
most már csak bámulja.
Fején töviskoszorú van.
Szent testét kövekkel dobálja.
Néhány hang csendesen sóhajtja:
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
Száll az Úrhoz fohásza:
„Atyám, szabadíts meg ezen órától!”
Számunkra példamutatás tanítása:
„De hisz’ azért jöttem ez órára: …
Ha csak a gabonaszem a földbe nem esik,
és meg nem hal, maga marad…”
Ezen idő alatt:
kinn a természetben kibomlanak
a lombok, a fák virágba borulnak.
A NAGY KIRÁLY JÖN!
HOZSÁNNA, HOZSÁNNA!
BÉKESSÉG A FÖLDÖN ÉS DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN!
HOZSANNÁT KIÁLTSUNK!
HOZSÁNNA A NAGY KIRÁLYNAK!
Gáthy Emőke: Krisztus fiai
Krisztus fiakat nemz
százezer szám
Úgy megszaporodtak a Föld bűnei
A meg-nem-értés magányába zárt
negyed-istenfik
a neurózis töviskoszorúját hirdeti
homlokunk köré a világ
Háború gonoszság emberi butaság
éhínség természeti csapás
öt sebéből vérzünk
Lebegünk a vágyak tengerén
Borrá változtatnánk
a világ minden könnyét
kenyérré a szenvedést
Kevés
Heródes
Júdás
Pilátus utóda
és Mammon sem henyél
Gyarmati Gábor: Csak a szíve bírja ki
Csak a szíve bírja ki, amíg jön és megmenti valaki!
Csak a szíve bírja, amíg lesz, aki leveszi a gonosz fáról,
és megmenti a beteg testet a kínhaláltól.
Csak a szíve bírja, amíg lesz, aki megszánja,
és véget ér borzalmas kálváriája, s ledöntve a szörnyű keresztet
leemelik róla a megtört testet.
És könyörgök, a lelke is bírja s ne bánja, hogy annyit ártott a szó,
a korbács és a dárda, s bár elborult az ég és szakadt a kárpit,
jaj ne hagyjon itt senkit vagy bárkit.
S ne szálljon még fel a Mennybe, hanem nézzen tovább reménykeltőn
a bánatos szemekbe, hogy gyógyítsa az egészségest az élőt,
halott testét jaj, csak össze ne törjék most a lelkét.
Megtörtént. Mégis elment, úgy látszik nem hallotta az ÚR fent,
hogy itt kellett volna hagynia még köztünk,
mert így tán nem lesz oly szörnyű, talán könnyebb lesz a vesztünk.
De nem. Elment, csak a meggyötört test maradt. Vége, ennyi volt
leomlottak a remény és álom falak.
Győzött hát a bűn? Nem, nem és még ezerszer nem, az nem lehet!
A halál bukott el, távozzatok sötét fellegek, mert ami történ
az megváltás volt, maga a csoda, nincs veszve semmi, hisz lásd áll
még azóta is a templom és áll az iskola!
Ami elvégeztetett az kegyelem, ha lehet még nagyobb csoda.
Hogy az ÚR elküldte az egyetlen fiát oda,
ahol a legsötétebb gonosz erők dolgoznak, működnek, laknak,
nem fogadnak szót Atyának, Fiúnak, és Lélek-sugaraknak.
De Ő magára vállalta a megváltás súlyos terhét, eljött közénk,
de itt fára szegezték. Nem néztek irgalmat, Istent, törvényt, fegyelmet
csak nevették és nem kapott kegyelmet.
S Ő míg bírta a szíve, csendben viselte, míg végül
a szeretett fiú a lelkét, értünk bűnösökért kilehelte.
De feltámadt, mert a Teremtő így rendelte!
Meghalt a fiú a megváltást elvégezte.
Kolarics Zoltán: ÚJ SZÖVETSÉG
Szüntelenül dicsérje ajkam az Urat,
lelkem mutassa meg az igaz utat,
mely hozzád vezet szerető Istenem,
kérlek, hogy Te irányítsd az életem!
Mikor bajba jutok, hozzád fordulok,
embertársaimtól megértést koldulok.
Tőled kérek Uram bűnbocsánatot,
hogy tisztán kezdhessem a holnapot.
Te vagy Uram minden kezdet és a vég,
leborulva hódol előtted a Föld és az ég!
Feláldoztad emberré lett Fiad életét értünk,
kereszthalála az új szövetség vélünk.
Megváltás lett számunkra Krisztus halála,
remény, hogy nem kerülünk az alvilágba.
S ha majd véget ér halandó földi életem,
bízom abban, hogy helyet készítesz nekem.
Cochrane Nóra: Feltámadás
Képekről néz ránk az utolsó vacsora,
Látom, hogy szemedben ott van még a csoda.
Nem tudja, és nem is értheti más,
Csak a szív… mi a feltámadás.
Jézus a világnak fájdalmát hordozta,
Szenvedett bűnünkért, sebeink foltozta.
Tudta, hogy elviszi az árulás,
De majd jön… a feltámadás.
Megváltást ígér a Mennyeknek kapuja,
Nem tudjuk ma se még, hogy jussunk be oda.
Keressük kulcsát egy életen át,
Van egy út, mit senki se lát.
Isten egy fiának megváltó halála,
Húsvétnak ünnepén járjon át a hála.
Keressük hitünk egy életen át,
A remény a lelkünkbe lát.
Képekről kiált az utolsó vacsora,
Angyalok üzenték, eljön majd a csoda.
Nem tudja, és nem is hozhatja más,
Csak a szív… s ez a feltámadás.
Jézus a betegek lelkét is gondozta,
Amije volt kevés, mindet megosztotta.
Nem tudta legyőzni az árulás…
Bennünk él… ez a feltámadás.
Wéber Tünde: Kőkereszt
Ölelő ágakkal a fák, mint égi akrobaták
Itt az útkereszteződésben
Magasodó lombkatedrális gyanánt
Borulnak felette össze
A húsvéti barkaág és mellette a világ
A robogó élet
A kőkereszt élménye
Közel egy csinos állattartó telep
legelő állatok mozgó hústömege
és a mezőn, a rém-fémes
gép-dinoszauruszok
csupa mozgó kerék, gomb, rugó,
szánt, vet, arat a csoda-masina.
A traktor, a légkondicionált vezetőfülke
mint mobil rakétakilövő állomás, benne
az ember a föld szülötte,
az eget ostromló tömör technika fia.
Maholnap a lisztet, kenyeret,
húst s az életet adagolja.
Nincs ki az újszülött borjú tekintetét viszonozza.
Kezdet és vég a gép
Sokszoroz-csökkent,
másol és amint vet, learat mindent.
A napraforgó maholnap
Csapágyra fut irányítottan
Van, vagy nincs Isten…
A számítógép számítja,
a fészbuk megmondja.
A vallás magánügy.
És a vallásnélküliség?
Közügy?
Itt a közelben porladó csontokra leltek
Kik voltak ők.. Ma sem tudják
a körötte lakó élő-halott élemedettek,
mert minden elhallgatott
történelmi vicc új, hogy változik napra nap
bőséget ad a táj, a sokat markolók sokat kaptak,
sokaktól sokat elvettek
sok a szegény, volt kiből gazdag lett,
bár lelke szegény maradt
A parittyás kénköves török-tatár
nem ölt annyit és nem volt annyi halál
lélekirtó közösség bomlasztás
mely tarolt és tarol, mint áligazságok sora
amelyet elkövettek a
ma is névtelenek az ostoba
sok száz esztendős vallás-állóháború alatt
A középkori templom szentélye mellett
a „felvilágosult” kocsma,
mise és úrfelmutatáskor borissza
korhelyek szaftos vicceket lefetyeltek.
Ma rafináltabb a lélektiprás
Aki hallgat még az is tudja:
„Akié a föld, azé a vallás”
És a hűbérúr ateista
Itt közelben, a templomban
Húsvét előtt valaha
Istennek gyóntak s általa
köddé vált az éjszaka
iszap-sár elapadva
bűn a semmibe dőlt.
Lelkek oldódtak, buzgón
imádkoztak házat, kertet
tisztítottak bűnnek rossznak
búcsút mondtak.
Itt a falu mellett
Az üde-zöld természet:
mező, erdő, kincset, vadász-bőséget,
jó módot, adott
hová lettek az adományozó hívek
gyémántfény-gyertyák, gyertyatartók…
díszes bronz kandeláberek…
Ez ma egy igaz ballada:
A nagy fesztávú gerendák hada
Egérlakoma.
Hajdan, világégés idején
gyertyaláng lebbent kín-gyötrelemben
csata dúlt eszeveszetten.
És jött a béke a régóta remélt
rózsafüzérre borult a harctérről hazatért
ijedt szemű rezgő fejű foghíjas vének,
poklokról meséltek.
Ki látta, ki mondta, ki tanúsítja…
Idők új kezdete vége Menny Föld találkahelye.
A keresztre szegezett és feltámadt Krisztus.
A mezők talaján folyó sodorta köveken
Hegyen útkereszteződésben, domboldalon
Sziklák görgeteg hegyén
Áll szilárd alapon
Az alkotásokat Zsoldos Árpád és Adrienn szerkesztők előadásában is meghallgathatod, ha visszanézed 2017. április 17-i élő húsvéti műsorunk ismétlését:
További kategóriák:
képzőművészek (18 év felettiek) — képzőművészek (18 év alattiak) — prózaírók
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: http://www.mediapiac.com/mediapiac/Meltokeppen-es-minosegben/114251/ English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.
