Ha menni kell…

A madarak délre szállnak,
Kik itt maradnak
Talán fájdalmak páncélján
Kopognak,
Melyben benn ragadtak
Mint a remeterák,
Ki a világ elől
Keresett oltalmat.
Elbújni nem lehet
Önmagunk elől.
Ha menni kell,
Mint a dal repüljünk,
Keljünk szárnyra,
Forduljunk Nap-irányba,
Bízzuk magunkat egymásra,
A tiszta légre,
Mint a vadludak az égre
Vezessen együtt
A szeretet fénye,
Hogy célját mindenki elérje!

Bodó Csiba Gizella
Author: Bodó Csiba Gizella

Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. “Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a duplája a Budapesten töltött évek száma. Nagyon szép és nagyon nehéz időszak. Férjemnek, s magamnak ígértem, hogy író leszek. Az ígéretet halála után kezdtem el megvalósítani. Kezdetben a néhány példányban köttetett könyveim magam írtam, szerkesztettem, láttam el fotóimmal, rajzaimmal. 2000. meghozta a segítséget és néhány év alatt egy miskolci kiadó segítségével megjelent 6 kis kötet, versek, útinaplók, önéletrajzi regény. A sors ajándékaként utazhattam minden esztendőben, s ezekből születtek az úti-naplók. „A rózsaszín ország Jordánia” c. könyvet meghívták az első arab-magyar könyvkiállításra. AZ „Ég – Kő” könyvem példányait felajánlottam a 7,5 millió éves mocsári ciprusok megmentésére, s a Miskolci Herman Ottó Múzeum a mocsári ciprusokat bemutató képeslapjára feltette a „Fában élek” című versem. Az AdLibrumnál került kiadásra a következő verses-kötetem, a Hetvenhét vers 2007.- Ekkor már a Barátok Verslista, az Irodalmi Rádió, a Kaláka kanadai irodalmi lap, a KLÁRIS Irodalmi lap szerzői közé tartoztam. 2008-ban a Barátok Verslista publikációs díjjal, 2009-ben a KLÁRIS Nívódíj II. fokozatával tüntetett ki. 2006-tól minden esztendőben bekerültem a fentiek antológiáiba. A 12. kötetem, a Damaszkusz kapujában úti-napló bemutatójára a XIII. kerület Pozsonyi úti Art Galériában került sor. Önálló...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »