Nem stigmákat hordok
Csak szúnyogcsípéseket
Lábamon, kezemen.
Nem emlékezem, hogy
miért is zokogtam
Leborulva
vérvörös alkonyatba
fúló esten
Jó néhányszor
Oly keservesen.
Mindig a hiány kiáltott!
Fülemben megültek átkok,
Mit úgy használtak
Mint kötőszavakat,
Csak félrefordítottam
Magamat, hogy
Felfogjam az ütéseket.
A hegyre lassan felérek,
Kis megértést remélek
Magamtól, s attól az
Egytől, kiért a csúcsra
Baktatok! Te érts meg!
Csak Te érts meg,
Amikor ott fent
Összeroskadok!
Bp., 2014. november 7.
Author: Bodó Csiba Gizella
Bodó Csiba Gizella az Irodalmi Rádió szerzője. “Születésemtől 25 éves koromig éltem Miskolcon. S jóval több mint a duplája a Budapesten töltött évek száma. Nagyon szép és nagyon nehéz időszak. Férjemnek, s magamnak ígértem, hogy író leszek. Az ígéretet halála után kezdtem el megvalósítani. Kezdetben a néhány példányban köttetett könyveim magam írtam, szerkesztettem, láttam el fotóimmal, rajzaimmal. 2000. meghozta a segítséget és néhány év alatt egy miskolci kiadó segítségével megjelent 6 kis kötet, versek, útinaplók, önéletrajzi regény. A sors ajándékaként utazhattam minden esztendőben, s ezekből születtek az úti-naplók. „A rózsaszín ország Jordánia” c. könyvet meghívták az első arab-magyar könyvkiállításra. AZ „Ég – Kő” könyvem példányait felajánlottam a 7,5 millió éves mocsári ciprusok megmentésére, s a Miskolci Herman Ottó Múzeum a mocsári ciprusokat bemutató képeslapjára feltette a „Fában élek” című versem. Az AdLibrumnál került kiadásra a következő verses-kötetem, a Hetvenhét vers 2007.- Ekkor már a Barátok Verslista, az Irodalmi Rádió, a Kaláka kanadai irodalmi lap, a KLÁRIS Irodalmi lap szerzői közé tartoztam. 2008-ban a Barátok Verslista publikációs díjjal, 2009-ben a KLÁRIS Nívódíj II. fokozatával tüntetett ki. 2006-tól minden esztendőben bekerültem a fentiek antológiáiba. A 12. kötetem, a Damaszkusz kapujában úti-napló bemutatójára a XIII. kerület Pozsonyi úti Art Galériában került sor. Önálló...
