Édesanyám Édesanyja

Édesanyám Édesanyja

(Anyák Napjára)

Csöppnyi, törékeny asszony volt,

szememben mégis hatalmas.

Reggeltől-estig mosolygott.

Drága, kék szemű Nagymama!

Ruhája sohasem foltos,

ősz haját kendő takarta,

köténye mindig ropogott.

Drága, kék szemű Nagymama!

Mint, kit arra teremtettek,

a munkát abba nem hagyta,

álló nap tevékenykedett.

Drága, kék szemű Nagymama!

Apró lábain tipegett,

kezében volt fakanala.

Sütött számunkra kenyeret.

Drága, kék szemű Nagymama!

Este, mikor pihenhetett,

békésen, mint szelíd galamb,

ajkáról szállt a szép mese.

Drága, kék szemű Nagymama!

Álmodoztam, ilyen leszek,

ha felnövök, ezt akartam.

Hallom, mondják a gyermekek:

„Drága, drága Picur-mama!”

Köszönöm az emlékedet!

Sírodra ibolyát raktam.

Lelked már fenn a mennyekben.

Drága, kék szemű Nagymama!

Budapest, 2017. április 24.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bennem élsz Anyukám

Még hallom a lépted álmaim mélyén, még látom a mosolyod pirkadatkor. Nem fogtam elégszer a kezed, Anyám, visszahoznám a múltat számtalanszor. Eltelnek a napok a

Teljes bejegyzés »

Egyedül lépek

Egyedül lépek Nem bántok mást, nem bánt senki, csend ölel át, nem kell félni. Nincs, aki mellettem ébred, nincs titok, így baj se érhet. Nem

Teljes bejegyzés »

Gödrö

Gödrö   Fertye befce, hujo pirinty Menve henceg, hiú kicsit Légte fesdeg, arta hébej Fénye beteg, arca rémes   Tuptra guzno sepernye firten Fura muksó

Teljes bejegyzés »

Sziportya

Sziportya   Biggyenő botorka szuttyogó mandrócska, fecser löcsögés. Plattyan fásin cuccano fotyelre. Repcsen a pityerke, grumlija retye Csicser a kalimpa, pintyő talipa. Vartyogó poetra, blablabla

Teljes bejegyzés »

Szabadon

Szabadon   Lobogsz, lebbensz fel, fel az égre. Fáklya lettél, mely felperzsel végre. Kergetőzöl fecskeként a hajnali fénnyel.   Holdként született törhetetlen vágyad. Csillagok közé

Teljes bejegyzés »

Fájdalom

A fájdalom: alkoholista rokon, Csak én ismerem igazán Sajátomat, ki sajátos, Szerethető szeszkazán   Toxicitás felső fokon Végigkísér s végig kísért, Árt nekem: ez világos,

Teljes bejegyzés »