Édesanyám Édesanyja

Édesanyám Édesanyja

(Anyák Napjára)

Csöppnyi, törékeny asszony volt,

szememben mégis hatalmas.

Reggeltől-estig mosolygott.

Drága, kék szemű Nagymama!

Ruhája sohasem foltos,

ősz haját kendő takarta,

köténye mindig ropogott.

Drága, kék szemű Nagymama!

Mint, kit arra teremtettek,

a munkát abba nem hagyta,

álló nap tevékenykedett.

Drága, kék szemű Nagymama!

Apró lábain tipegett,

kezében volt fakanala.

Sütött számunkra kenyeret.

Drága, kék szemű Nagymama!

Este, mikor pihenhetett,

békésen, mint szelíd galamb,

ajkáról szállt a szép mese.

Drága, kék szemű Nagymama!

Álmodoztam, ilyen leszek,

ha felnövök, ezt akartam.

Hallom, mondják a gyermekek:

„Drága, drága Picur-mama!”

Köszönöm az emlékedet!

Sírodra ibolyát raktam.

Lelked már fenn a mennyekben.

Drága, kék szemű Nagymama!

Budapest, 2017. április 24.

B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Rózsa Iván: Halál-triptichon

Rózsa Iván: Halál-triptichon Legalul Teremtetlen teremtmények bolyonganak a világban céltalanul… Halálraítéltek mindahányan kimondva, kimondatlanul… Csontvázukon még hús csüng, de a Halál bizony nagy úr… Hamarosan

Teljes bejegyzés »

Isten előtt.

Isten előtt. Egyed-Husti Boglárka Isten előtt meztelen vagyok, teljesen. Olyan vagyok, amilyennek Ő lát engem. Árnyék. Vétkes. Bűnös.   Isten előtt nincs titkom. Ő megért

Teljes bejegyzés »

HAMAROSAN

HAMAROSAN Hamarosan napnyugta, arcom szellő nyaldosta. Virágok szirmát nézem, elhordták élet mézem.   Ragadozó ösztönök, ajtón belép, köszönök. Hellyel kínál balsorsom, könnyeimmel mosakszom.   Az

Teljes bejegyzés »

Ne ítélj elsőre!

Múlt héten egyik nap megyek a Hungária körúton sietős léptekkel a Stadionok felé. Onnan megy a busz, ami csaknem a panelig hoz. Szembe jön velem

Teljes bejegyzés »

Vízió

  Magányos csónak lebeg a tengeren, Benne ülök, s az eget kémlelem. Jó ez a csönd, jó ez a nyugalom, Erre vágyom, mert ezt akarom.

Teljes bejegyzés »

Valami véget ér…

Valami véget ér Valami most kezdődik el. Valaki hallgat, Valaki meg felel. Valami változik, Valami örök. Valakinek feleslegesek ezek a körök. Valami kilép a körforgásból,

Teljes bejegyzés »