Rózsa Iván: Mikor szabad vagy…
Mikor szabad vagy, átérzed a szabadnak hitt állapot illúzióját. Mikor szabad vagy, úgy érzed, követed Isten sugallatát. Azt súgja neked az Isten, hogy okkal születtél a világra. És ez az ok nem tartozik másra, csak az egész világra. Összetartanak a túlélésért a kafferbivalyok a Zambézinél; emberek, segítsük egymást: kinél kopogtatnánk másnál, mint Istennél?! Ha nem dörömbölsz, be is enged a házába az Isten. Ha szelíden kérsz, megsegít; mert nincs más, ki rajtad segítsen.
Fogadd meg szavam, légy hívő! De ne azért, mert ez így illő! Illendő dolog embernek maradni; jogos kérés a korral haladni! Meghaladta az Idő a vesztésre ítélt népeket; de a mi helyzetünk más, Isten felénk lépeget. Vagy csak még tipeg-topog, de majd szalad-robog! Nem tudja még: mit csináljon?! Szabadságot vagy annak illúzióját más népnek kínáljon?!
Versenyfutás ez Isten kegyeiért; a népek közt a rivalizálás az egekig ér. Kinek erősebb a hangja, mindenhol hallatszik. Kinek gyenge a lobbija, pusztulás adatik… Farkastörvények ezek, de a farkasok szabad állatok. Jobbak a kutyáknál, kiknek csak szolgaság adatott. Lehetünk egyszerre gazdagok és szabadok: csak fogjunk végre össze mi, magyarok!
Budakalász, 2017. május 12.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...