Rózsa Iván: Prostituáltak és politikusok

Rózsa Iván: Prostituáltak és politikusok

Megvallom, még sohasem vettem igénybe prostituált szolgáltatásait. Nem szorultam rá… Normál esetben az ember szerelemből szeretkezik. De nem ítélem el azokat sem, akik kurvákhoz járnak. Ők úgy érzik, ha már érzelemből nem is, de a pénzükért megkapják azt, amire vágynak. Csak olyan illúzió-romboló lehet, hogy csak pénzért kell az ember valaki másnak…
Gondolom, vannak jó és rossz prostik is. A jók azok, akik mindenben kiszolgálják a kuncsaft igényeit, és legalább elhitetik velük, hogy érdekli is őket valamelyest a románc. A rosszak azok, akik az aktus közben a plafont bámulják unottan, vagy az órájukat nézik: mikor jár már le a kifizetett harminc vagy hatvan perc?! Ők még a látszatra sem adnak…
De összességében elmondható, hogy az egyik legrégebbi foglalkozás űzőire szükség van. Mert mindig vannak magányos férfiak vagy nők, kik csak pénzért kapnak kéjt. És általában leszögezhetjük: a prostik nagy többségükben betartják a szabályokat, az üzlet korrekt; a pénzedért megkapod az ígért szolgáltatást…
De mi a helyzet a politikusokkal? A prostituáltak a testüket, a politikusok a lelküket adják el. Tulajdonképpen ők is kurvák; csak rossz kurvák… A lehető legrosszabbak, mert nem teljesítik azt, amit ígértek. A választások előtt ígérnek fűt-fát, és aztán ígéreteikből semmi sem teljesül. A politikusok nem tartják be az üzlet, az emberi együttélés elemi szabályait, és csak önmagukat elégítik ki. Az adófizető állampolgárokból mesésen élnek, akik persze pénzükért elvárhatnák azt, hogy teljesítsenek is nekik.
Igen, a politikusok rosszabbak a legszakadtabb kurváknál is, mert emberek millióit, milliárdjait csapják be! (Tisztelet a kevés kivételnek…)

Budakalász, 2017. május 18-19.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Halotti tor

Rózsa Iván: Halotti tor „Kit feszítsünk ma keresztre? Hol egy újabb, szent ember?!” „Együk aztán magunk degeszre! A nép lázadni úgysem mer…” Budakalász, 2024. július

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

egyéjszakás hirdetés…

(kroki) mindenkinek van családja, akinek nincs, van barátja.   se családja, se barátja? maradjon itt éjszakára…   akinek nincs ehhez kedve, tegyen úgy, mint mégis

Teljes bejegyzés »

Hogyan kell elköszönni

Hogyan kell elköszönni Egyed-Husti Boglárka verse   Anyu hogyan kell elköszönni? Csendben, édesem.   Anyu hogyaan kell elköszönni? Méltósággal, drágám.   Anyu hogyan kell elköszönni?

Teljes bejegyzés »