Rózsa Iván: A fő uszítók

Rózsa Iván: A fő uszítók

A fő uszítók nem maguk ellen uszítanak, hanem embereket, népeket egymással összeugrasztanak. A fő uszítók polgárháborúkat, helyi és világháborúkat szítanak. A fő uszítók a háttérben, a színfalak mögött a legnagyobb haverok, és röhögnek rajtunk, ellentétes szekértáborokba kerülteken. A fő uszítók az ál-zsidók, ál-németek, ál-magyarok. Ők a „hol ezek, hol azok”: gezemice ál-emberek, kiknek ősei is azok voltak: Sátán sunyi fattyai. És módszerük több ezer éve bevált, de most a gépezetbe hiba csúszott, valaki-valami ebből kivált…
Kiváltképpen sajnálják ezt ők, kik most magukat előbb-utóbb, immár összecsinálják. Kik korábban emberek millióit kicsinálták… És közben mosták kezüket: nem mi voltunk… Nem kötelező háborúzni, egymást szétlőni – vélték ők, kik mindkét, „ellenséges” oldalra fegyvert szállítottak… Ők voltak eddig az okosak, szerintünk inkább geci rafináltak. Csak most mi vesszük át az ő módszerüket, és ellenük vetjük be e titkos, immár jól tudott fegyvert. De csak ellenük, az emberiség elárulói ellen! És immár a fő uszítók csinálják ki egymást! És hagynak minket békén: békében több ezer évig, vagy az örökkévalóságig! Alleluja! Ámen.

Budakalász, 2017. június 26.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A cipőpucoló

A cipőpucoló Nem volt szabad felpillantanom. A lábak titka, hozzá a cipő, igen ritka, hogy nem egyezett. Először mezitláb jöttek. Költöztek és kérdezték, van-e nekem,

Teljes bejegyzés »

Angyalok földjén, tévúton

Miklós már az első itt töltött napok után megbánta, hogy könnyelműen igent mondott Zsuzsa nagybátyja által, számára tett nagylelkű, és önzetlen ajánlatára. Az állásajánlat elfogadását tett követte, így

Teljes bejegyzés »

Magam lettem

Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

Egynek látszik

  EGYNEK LÁTSZIK   Tudom, most, itt, ez egy létezés: formába öntött élő lélegzés. Hiszem, hogy a lélekben a lényeg ott marad. A keresőnek, ha

Teljes bejegyzés »

Vicc-est

Mikor velem jöttél szembe, S egyszer csak rámírtál a csetbe, Az egész olyan volt, Mint a filmvásznakon.   A szívem csak úgy táncolt, A mosolytól

Teljes bejegyzés »