Rózsa Iván: A fő uszítók
A fő uszítók nem maguk ellen uszítanak, hanem embereket, népeket egymással összeugrasztanak. A fő uszítók polgárháborúkat, helyi és világháborúkat szítanak. A fő uszítók a háttérben, a színfalak mögött a legnagyobb haverok, és röhögnek rajtunk, ellentétes szekértáborokba kerülteken. A fő uszítók az ál-zsidók, ál-németek, ál-magyarok. Ők a „hol ezek, hol azok”: gezemice ál-emberek, kiknek ősei is azok voltak: Sátán sunyi fattyai. És módszerük több ezer éve bevált, de most a gépezetbe hiba csúszott, valaki-valami ebből kivált…
Kiváltképpen sajnálják ezt ők, kik most magukat előbb-utóbb, immár összecsinálják. Kik korábban emberek millióit kicsinálták… És közben mosták kezüket: nem mi voltunk… Nem kötelező háborúzni, egymást szétlőni – vélték ők, kik mindkét, „ellenséges” oldalra fegyvert szállítottak… Ők voltak eddig az okosak, szerintünk inkább geci rafináltak. Csak most mi vesszük át az ő módszerüket, és ellenük vetjük be e titkos, immár jól tudott fegyvert. De csak ellenük, az emberiség elárulói ellen! És immár a fő uszítók csinálják ki egymást! És hagynak minket békén: békében több ezer évig, vagy az örökkévalóságig! Alleluja! Ámen.
Budakalász, 2017. június 26.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
