Primadonnák

B. Mester Éva

 

Primadonnák

 

Kaporillatú takaros kertedben

most elvadult bodzabokrok nyelik el,

az arra bujkáló fényeket.

A szőlőindák téged keresnek mindenütt.

A díszbokrok az ablaküvegig nyújtózva

kopogják rejtjeles üzenetüket.

 

Hol lehetsz?

 

Egy darab vakolat utánad indult,

a cserepes virágok tetszhalottá váltak,

a fűtési rendszer tönkrement a télen,

a mérsékelt fűtést legyőzte a fagy.

 

Nem vigyáztam jól értékeidre.

 

Hogy emelt fővel szemedbe

nézhessek mégis, odaát,

egyszer majd valamikor,

egy luxusút áráért rendbe hozattam

mindent, ami pénzzel megváltható.

 

A padlás szentélye sohasem sérült meg.

Igazi, saját színházunk volt ott!

A zsindelyek közül áradt a rivaldafény,

talált betűkből, az elmúlással dacoló

álomdíszletet varrtunk, kovácsoltunk.

Kettős szereposztásban primadonnák voltunk!

Persze egyikünk sem lett színész,

csak hétköznapi epizódokban feltűnő

statiszta, de a közös álom most is itt lebeg.

 

A szemüvegedet ugyanoda tettem,

ahol mindig is tartottad.

Hátha kedved támad végignézni

még egyszer a kipofozott házon,

a burjánzó életen és az itt rezonáló,

velem megosztott gyermekkorodon.

 

  1. június 21.

 

B. Mester Éva
Author: B. Mester Éva

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »