Mese felnőtteknek

 

Mese felnőtteknek

A nagymama korainak gondolta, de szülők úgy döntöttek, hadd jöjjön. A gyermek megszületett. Kényeztették, mindent úgy tettek, ahogy a gyermek akarta, aki szépen növögetett, de egyre önzőbb és hazugabb lett. Ha megkérdezték miért ilyen gonosz, ő csak rántott egyet a vállán és azt mondta:

– Nem tudom!- így lett a gyermek neve Nemtudom.

Hamarosan testvére született. Jellemes lett a neve. mert szerény volt, segítőkész és okos. Nemtudom gyakran bántotta Jellemest, becsapta őt és hazudott neki. Jellemes nem szólt rá, tűrt és hallgatott.

Az isteni gondviselés világra segítette a harmadik gyermeket is, aki idővel szintén érdekes becenevet kapott. Akármilyen rosszat tett, akármilyen bajt csinált, a számonkérésnél csak annyit mondott:

– Nem emlékszem!

Nőtt, növögetett a három gyermek. Jól megvoltak, mert akármi szóba jött, az egyik azt mondta, nem tudom, a másik azt, hogy nem emlékszem, Jellemes pedig csak hallgatott, mert szerette a testvéreit. Mindhárman családot alapítottak, gyermekeik születtek, melyek pont olyanná lettek, mint a szüleik. Nemtudomok, Jellemesek és Nememlékezők.

Nemtudom és Nememlékszem egy nap összedugták a fejüket.

– Minden a miénk lesz, osztozzunk! – mondták, s úgy is tettek. Jellemesnek nem jutott semmi. Számára csak az agyában elraktározott emlékei maradtak meg. Nemtudom és Nememlékszem ettől félt a legjobban:

– Mindent tud rólunk! Nehogy mesélni kezdjen!

Úgy döntöttek végleg megszabadulnak tőle. Megtagadták, és azt susogták mindenkinek, Jellemesből rossz ember lett.

A cseperedő Nemtudomok és Nememlékezők is csak azt hallották szüleiktől, hogy Jellemest és gyermekeit kerülni kell, ne álljanak szóba velük! Így eshetett meg, hogy a Nemtudomok Nemtudomkái már valóban semmit nem tudnak, és a Nememlékezők csemetéi sem emlékeznek semmire.

Jellemesről csak annyit tudunk, hogy családja körében, szép, igaz élete van. Egy nap, meglátogatta őt egykori osztálytársa, gyermekkori barátja, aki egy régi iskolai füzettel érkezett.

– Emlékszel? A tiéd, kölcsönadtad nekem, nálam maradt. Ennyi év után, most találtam meg.

Jellemes boldogan vette kézbe az ismerős irkát, szemébe könnyek gyűltek:

– De jó, hogy visszahoztad, így legalább van egy kézbe fogható emlékem. Köszönöm! Miért is adtam neked kölcsön? – nyitotta ki a füzetet. Lapozgatták, nézegették, felelevenedtek, halmozódtak az emlékek. Az egyik oldalra feltapadva, két megsárgult fénykép lapult. Az egyiken egy kisbaba, babakocsiból integet.

– Ez ki? -kérdezte az osztálytárs.

– Nemtudomka.- válaszolta egykedvűen Jellemes. A vendég nem értette, de nem kíváncsiskodott.

– És ő ki? – mutatott a másik fényképre, melyen egy vaskos lábú, csapzott hajú, logó hasú fiatal, két gitárral hadonászott.

-Nememlékszem – mondta Jellemes halkan, majd szomorúan miszlikbe morzsolta szét a képeket.

 

 

Szolnoki Irma
Author: Szolnoki Irma

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam. 2015-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem. 2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, egyszer második, kétszer  harmadik helyezést is kaptam. 2018. évi az Év prózaírója választáson 3. helyezett lettem. Az Irodalmi Rádió antológiáiban rendszeresen helyet kapnak a novelláim. Nagy megtiszteltetés, hogy blogszerzőként is a közösség tagja lehetek. 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában megjelent Novellák címmel első könyvem, mely 37 válogatott írásomat tartalmazza és részt vesz az 2021. évi Ünnepi Könyvhéten is. 2016-2020-ig tagja voltam a Gödöllői Városi Könyvtárban működő IRKA irodalmi közösségnek. Az írásaim felolvasó esteken szerepeltek és az írókör antológiáiban is megjelentek. 2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot. 2020-ban A Debreceni Nagycsaládosok Egyesületének „Mosolyvirág”  Életmese írói pályázatán harmadik helyezést kaptam. Három antológiájukban válogatták be a novelláimat. 2020-ban a COVID járvány miatt több antológia kiadása is meghiúsult. de a Jelek antológia, benne a Szavak című novellámmal megjelent. 2021-ben önálló facebook oldalt nyitottam...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 + 5 =

Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

  Andreának (alias Hárpi, „a Párja”)   boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,

Teljes bejegyzés »

Az árnyas fák alatt

Az árnyas fák alatt. Az árnyas fák alatt magamba szálltam Gondjaim elűzni, nyitottam a világra A természet őszinteségét csodáltam Ezzel életkedvem ismét megtaláltam Haragról dalolj

Teljes bejegyzés »

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »

Mozsasarcos galambharcos

[Duplázott haiku]   Galambkavalkád Remél falatkát Őrült morzsareménnyel Harcol a placcon hévvel Gyilkos eréllyel Galambepével Author: M. Tóth Sándor 1955-ben születtem Tatabányán, azóta is itt

Teljes bejegyzés »