Európa
Európa!
Van-e tengered?
Szülsz-e még gyermeket?
Építed vagy rombolod-e házad?
Nevezed-e otthonod hazának?
Európa! Van-e saját néped?
S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne?
Európa! Van-e kikötőd?
S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?
… vagy nem tudod, mit akarsz,
idődet leköti majd a harc,
mely országaidon belül zajlik,
s kiáltás, számonkérés és vád hallatszik?
Voltál egységes és támogató,
befogadtál értéket, teremtettél civilizációt,
határaid meghúztad, védted magadat,
de tömegekkel nem bírsz, hallom jajszavad.
Vizeid felszínén a hullámok egymásba simulnak,
vezetőid a színen egymásba borulnak,
mégis széthúzás van, nincs együttes akarat,
emberi önzés miatt a tudás a hullámok alatt marad.
Keresi mindenki a saját emberét,
tanácsból már sok van, ellentmondó mégis a sok vélemény,
rendet vágni kellene, hol a prior,
ki elsőbbséget teremt a sok cél közt most?
Halódik a döntés, pusztul sok ember,
megértetni mégis mindenkivel kell,
hogy Európa sorsa mindenkié,
s nem pusztulhat el az a sok elért cél,
amiért küzdött és fizetettek sokan, sok mindennel:
élettel, pénzzel, tudással, küzdelemmel,
könnyeket hullajtva évezredeken át,
háborúk áldozataiért sírt mennyi asszony és lány…
majd újra felállt. Talpra áll most újra Európa is,
csak döntéseivel még késlekedik.
Nem szabad hagyni, hogy széthulljék
mindaz a jó, amiért megharcolt s elesett sokmillió.
Tajtékozz hullám Brightonban, verdesd szikláimat,
Normandiában, Calais-nál mossad partjaimat,
Itáliában Lagio Maggiore-nál érezd ágyúimat.
Sose feledd mindazt, mi történt a múltban.
Játéknak tűnik, mégis valóság,
az élet nem áll meg a határoknál.
Dölyfös fölény most nem ér semmit,
felelősség és szövetség nélkül minden összeomlik.
Ébredj Európa! Ébredj világ!
RMB – 2017 április-június
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
