Szemfödél
Fázol, amikor egyedüllét foglyaként éled életed,
holttá váltan töltöd perceid, óráid, becsukott szemmel,
takaród alatt a hideg szoba magányában.
…nincs ki hívjon, mert máshol pezsegnek az idő rohanó másodpercei,
ahogyan az óra mutatójának percegése is megállíthatatlan.
…csak ha földhöz csapod! Akkor áll meg.
Takaród melegít, átölel,
s néhány órán át elhiteti veled,
hogy nem a föld alatt pihensz,
hogy van még miért melegben lenni.
Eltakarja szíved fájdalmát a világ kegyetlensége és ridegsége elől,
eltakarja szemed, miről mások azt gondolják, számonkérő.
Eltakar, nem tudod miért, mert sosem kérted ezt,
nyíltan élted addig, örömmel szívedben életed.
Aljas módon megölték örömöd,
megölni akarták szívedben a szerelmet,
s ki akarják irtani a szépet körötted.
A lelked szép, emiatt gyilkol körülötted,
aki erre éhes, mert az ő lelke nem ilyen.
Scarpiák, Jágók és Parfucilék járják táncukat…
Meddig? – kérdezi a költő, s a válasz
a mélyben várat magára.…
Addig milliók szemét födi be szemfödél,
s a koporsó tetején a vasszöget hangosan beverik,
és hull rá a rögök zápora.
RMB – 2016. március 13.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
