A piramis

A piramis

 

Eljártál? – kérdé a fáraó írnokát.

Teljességgel Uram – válaszol az írnok,

s tollszárán meg sem száradt a tinta,

s a fáraót megnyugtatja válasza.

Eljártál? – kérdi az írnok a munka irányítóját.

Uram! Sokmillió rabszolga teljesíti parancsod,

a piramis épül,  a Nap felé nyúlik feljebb s feljebb már.

Eljártál? Csattog-e a korbács? –

csattan a munkát irányító hangja is,

s a rabszolgák sírása a trónusig fel nem hallatszik.

 

Eljártál fiam? – kérdé Szent Péter a bíborosát.

Teljesítettem Atyám minden óhajod.

Enciklikáid megírták, hirdetik,

misszióink a világ sok tájára terjeszti.

Híveid Istenben s benned hisznek.

Eljártál? – kérdé a bíboros az egyházi adószedőt.

Eljártam, Uram. – kevés birtokodon a tehetős hívő.

Annál több a szegény lélek, ki birtokod vagyonát

csak lélekkel gyarapítni képes. De ne aggódj!

A szaporodó sok lélek

hatalmad jobban gyarapítja, mint a tizedik kéve.

 

Eljártál? – kérdé az uralkodó a bánt?

Adómat beszedted, jószágimat számba vetted, katonáim megszámlálád?

Országodat végigjártam, lelkeidet megszámláltam,

adódat beszedtem, fiaidat számba vettem.

eskümet melletted sosem feledtem.

Ha fiaid száma fogy, érted én is kardot fogok.

Eljársz? Védesz-e, ha eljő az idő? – kérdi az országot vezető.

Véd Téged a katonaság s az ország, míg egység van, s számos követőd.

De ha a hatalom s a sok lélek megosztott, s a hátország is elesett,

 Te magad, s az egész ország elveszett.

 

Végzed munkád? Eljárt az idő. –

mondja az ítéletvégrehajtónak a legfőbb bíró.

Hangot nem hallat, csak csendben bólint,

tenyerében a jelképes forint.

Lovon elvágtatni itt már nem lehet,

s nem kellenek ahhoz fegyverek,

hogy eljárjon felettünk az idő,

s elmúljon a lélek…..

RMB – 2016. július

 

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »