Jóslat

Jóslat

 

Cinnemastaka

sorsa érje azt, ki

oly

kegyetlenségekre képes, mely

a tudást az ostobaság oltárán áldozza fel,

s az igazért harcolni nem mer.

Hátulról támad, szemedbe nem néz,

s egyetlen mérce számára a hatalom és a pénz.

 Magát mázsával, igaz embert centire mér,

s a valót élesen látót némaságra, s Lilliputba száműzetésre ítél;

a köz ügyét nem becsüli, tart udvaroncot,

s leveti magáról folyvást a koloncot.

Másokat meglop, a valót nem mondja ki,

s elénk demagógia-rögöket hint.

Lehet szemén csiszolt gyémánt,

hályogot sokszor nem a kovács,

az ember sokszor saját magának csinál.

Adhatnak lovat alája százat is,

 az utolsó egyszer csak megbotlik,

s hívhatja ekkor az utolsó megmaradt katonát,

az kiáltani fogja:

„Meghalt a régi, éljen az új király!”

                                                                                              RMB – 2017. január

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük