Magány

Magány

Magányos fa, ki büszkén állsz a hegy ormán,

vihartól megtépve, villámtól megrázván.

Ágad töredezett, a fagy is megviselt.

Miért nem mozdulsz, mire vársz?

 

Majd jön a tavasz, kihajt ágam,

a Nap kisüt, melege ereim átjárja,

gyökereim megújulnak, szívják az erőt,

új életet adok a friss sarjnak, mi törzsem mellett kinő.

 

Kérged darabokban válik, jeges szél az ágaid tépi,

miért viseled a viszontagságokat mégis?

Nincs, ki gondozzon, nincs, ki féltsen,

ágaid megnyesse, ritkítsa, törzsed védje.

 

Majd jön a tavasz, megújulok,

a pusztulás árnyékától megszabadulok,

gyökereimben rejtező lelkem kiszabadul,

s a kacagó tavaszi szellőtől lombom virágba borul.

 

Élek, míg van, ki gondol rám,

míg a Nap kisüt és fényét árasztja rám,

míg a gyermek kacaja megnevettet,

ha a fegyverek hangja elhalkul, s  szellemem újra szabad lesz.

 

Élek, míg élni érdemes,

élek, míg tenni van kiért és lehet.

Élek, ha a lét ad valami varázst,

ami megöli köröttem a zord magányt.

                                                                      RMB – 2016. március

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Égbolt

Égbolt: mikor kék, s mikor szürke, Néha olyan, akár egy ürge, Ki ugrál, és folyton lármázik, S az egész Föld fölött pásztázik. Égbolt: mikor csend,

Teljes bejegyzés »

Kelt bukta

Már akkor elhatároztam, hogy sütök neki, amikor híre jött, hogy a bátyját megoperálták a szomszéd város kórházában. Szegény Papa! Izgult is a testvéréért, de az

Teljes bejegyzés »

Szereposztás

Enikő éppen színházi próbára sietett, amikor összefutott egykori osztálytársával, Áronnal. Legalább hat éve nem találkoztak, így kölcsönösen megörültek egymásnak. Szeretett volna beszélgetni a fiúval, de

Teljes bejegyzés »

Ha teknős lehetnék

Ha teknős módjára páncélt viselnék, az megvédene talán tőled is. Lassú léptekkel tovább araszolnék s megkeményíteném a szívem is.   Tudod, a teknősök sokáig élnek,

Teljes bejegyzés »