Rózsa Iván: Renitensek és szélkakasok

Rózsa Iván: Renitensek és szélkakasok

Mindig is voltak renitens, antiszociális egyedek, akik nem tudtak beilleszkedni. Pedig szerető keblére ölelte volna őket az emberiség! Az emberi fajra jellemző a szeretet. Az mellékes, hogy a történelme népirtások sorozata…
Mindig is voltak, akik nem fogadtak szót és lázadtak. Nem vettek példát az alkalmazkodó tömegről. A birkák szeretik, ha terelik őket… Hol ez, hol az a „pásztoruk”…
De most már vegyünk konkrét példákat! A XX. század története maga a tökély: hány millió ember halt meg a vágóhídon? És voltak olyanok, akiket talán erélyesen kellő neveléssel még talán be lehetett volna a társadalom szerető közegébe illeszteni; ám ők a náci koncentrációs táborok után egyszer csak a sztálini Gulágon találták magukat. Természetesen ők tehetnek róla, mert túlértékelték magukat és szerepüket, túlérzékenyek voltak, túlzott volt az igazságérzetük. Nem illeszkedtek a mainstream-be! Pedig kiváló lehetőségek közül választhattak: nyilasok vagy kommunisták? Hitler vagy Sztálin?
Valahogy a Rákosi-érában sem érezték jól magukat ezek az élhetetlenek, ’56-ban forradalmat gerjesztettek. Aztán vagy meghaltak, vagy börtönökben sínylődtek, vagy a nyugati világban a nyolcvanas évek végéig tényleg normálisan élhettek…
S jött a „rendszerváltás”! (Mikor volt a történelem folyamán igazi, normális rendszerváltás?) De vannak mindig olyan „megfertőzött” különcök, akik sem a kádári langyos posványban, sem az utána következő szabad rablásban nem lelik a helyüket. (Persze, közben élvezik az élet minden nekik adott szép pillanatát!) Sem az MSZP-s, sem a fideszes rezsimben enyhén szólva nem futottak be fényes karriert. Pedig milyen kiváló politikusok között választhattak: Gyurcsány vagy Orbán?!
Ám ők megrögzött anarchistaként egyikre sem csápoltak, most aztán nyugdíj előtt, ha egyáltalán kapnak, nem csalják el ezt is remek vezetőink, csak magukra vethetnek! Ezek az elveikhez végsőkig ragaszkodó, ember mivoltuk mellett kitartó, tiszta, igaz emberek; akik ebben a korrupt világban is tiszták maradtak. Akik ezen az aljas világon felülemelkednek, akiket zsarolni nem lehet, s csak röhögnek ezeken, a magukat embereknek nevező rajzfilm-figurákon… Akik ráadásul még szaporodnak is, így örökítik génjeikben a szolgalelkűséget…
Meg az alkalmazkodási kényszert… Igen, a tömeg, nem a nép, ha kell, Barabást kiált, pedig nem is ez lenne az igazi érdeke, csak gyáva… Igen, ha kell, korrupt politikusokra szavaz, mert maga is romlott; mert ezek kiismerik magukat a korrupt világban, s képviselik az érdekeket… Vagyis csak csurran-cseppen valami a koncból…
Igen, szélkakasok világa ez! Megéri szélkakasnak lenni; kéthetente, kétóránként nézetet, nem elvet, mert a szélkakasoknak nincsenek elveik, változtatni; mert akár még miniszterelnök is lehet az ember… Magyarországon és szinte mindenhol… „S mégis, magyarnak számkivetve”, igaz magyarnak maradva, szabadon és boldogan röhögünk rajtatok, szolgákon, Sátán fattyain, mi „renitens”, „antiszociális”, szabad emberek!

Budakalász, 2017. július 21.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 5 = 4

Felhők felett…

  Olyan volt az egész, mint egy álom. Még a szavakat is alig találom, Minden úgy történt, ahogy képzeltem S tényleg azt a varázslatot éreztem.

Teljes bejegyzés »

Pünkösd előtt

Edit Szabó : Pünkösd előtt Ó édes Istenem, add meg kegyelmedet, add a te hatalmadat. Tudom hogy jó veled, melletted Szent lehet, fenséges hited alatt.

Teljes bejegyzés »

A kunyhóban

Emily mindig arról álmodozott hogy belegázol a combját simogató vízbe közben kagylót gyűjt vacsora lesz belőle Lars közben a kunyhóban regényt ír vagy egy festményen

Teljes bejegyzés »

Peti-gyerek kesergője

Peti-gyerek kesergője. Dolgozni szépen…szike a kézben…úgy érdemes Remény a fényben…felkészülve tettrekészen…már nem félelmetes Degy változást tekintni…szakmai dicséretet kivívni kellemetes De mezitláb járni a hóban…hamisan fecsegni

Teljes bejegyzés »

Pince

Le kéne menni a pincébe, már rég voltam lent. Sajnos csak dobálom be a sok lomot, nyűgöt és gondot. Dehogy akarok én lemenni oda. De

Teljes bejegyzés »