Rózsa Iván: LMBTQ, avagy „queer” ez a mai világ…

Rózsa Iván: LMBTQ, avagy „queer” ez a mai világ…

– Ne haragudjon, hívhatom Önt ősi szóval, buzinak?!
– Vigyázzon a szájára! Megütheti a bokáját!
– Hát, igen… Valamikor Önöket üldözték, nemrég még börtönbe is zárták betegségük miatt…
– Ma már büszkén vállaljuk másságunkat, s azok számítanak betegnek, akik nem fogadnak el bennünket, viszolyognak tőlünk… Nekik fóbiájuk van, ez a homofóbia!
– Fura ez a mai világ… De talán valamilyen kiugró teljesítményre kellene büszkének lenni, és ezért felvonulni! Áh, mindegy! Szólíthatom Önt homoszexuálisnak?
– Ez sem a megfelelő kifejezés!
– Korántsem akartam megsérteni… A „meleg” Önöknek megfelelő elnevezés?
– Ez sem az igazi, ez szűkítő jelentésű kategória!
– Igaza van! Önök végül is nem radiátorok… De akkor milyen szóval illessük, anélkül, hogy megbántanánk, és magunkra haragítanánk Önöket, mi – szerintem normális – heteroszexuálisok?!
– Az idő majd eldönti; ki a normális! Mi az LMBTQ közösség tagjai vagyunk!
– Hát, ez meg mi a szösz?! Önök valami robotfélék, űrlények? Valami olyasmik, mint MZ/X a Mézga családból?
– Ne ízetlenkedjen!
– Akkor valami új szekta vagy párt tagjai?
– Az LMBTQ mozaikszó; főként a leszbikusokat, a melegeket, a biszexuálisokat és a transzneműeket fedi ez a rövidítés.
– De mi ez a „Q”? Netán „quasi modo”? Esetleg Quasimodo?
– Ez egyáltalán nem tréfa! A „q” a „queer” szó kezdőbetűje, ez angolul furcsát, különöset jelent. A „queer”-ek szintén átlagtól eltérő szexuális szokásúak, akik nem tudják vagy nem akarják egyetlen más kategóriába sem sorolni magukat.
– Tehát identitás-zavaruk van: nem tudják, miért születtek a világra, tengnek-lengnek a nagyvilágban, nem tartoznak sehová…
– Nem nekik, hanem magának van zavaros elképzelése a világról! A „queer”-ek is az LMBTQ közösség egyenjogú, büszke tagjai!
– Aha… Most már minden világos, nyugodt szívvel köszönhetek el Öntől! Hát, viszlát kedves uram! Vagy hölgyem? Netán kedves „queer”-em?!

Budakalász, 2017. július 26.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 + 5 =

Beteljesedés

Beteljesedés   Bár csapdosok, mégis helyben állok, Összefüggéstelen forgó kergebirka, Szárnyra kapok, fel sohasem szállok, Szabadedzés vas szívemnek titka,   Hogy magasan szárnyaljak a légben

Teljes bejegyzés »

Én vagyok ki szólok

Edit Szabó : Én vagyok ki szólok Én vagyok,ki szólok hozzátok, kinek verseit olvassátok, és vállalom minden soromat, szavaim a szívemből szólnak ! Átadom nektek

Teljes bejegyzés »

Égig érő…

Egy óriás karácsonyfa állt a szoba sarkában. Lehet, hogy csak azért tűnt oly nagynak, mert én igen pici voltam. Egészen a plafonig ért. Az „égig”!

Teljes bejegyzés »

Színről színre

Színről színre   Körülbelül hét éve történt. Valami monoton háztartási munkát végeztem, ám a szokásostól eltérően teljesen üres volt az agyam. Nem szerveztem semmit, semmin

Teljes bejegyzés »

Állj fel

  Hol van az alázat s hol a szeretet mit az élettel kaptál? Fenn hordod orrod, jársz kelsz a világban, sajátod nem ismered már. Oly

Teljes bejegyzés »
Versek
Tóth Ágnes

Légy te is virág

    Magok vagyunk, fény felé nyújtjuk két kezünket Mint virágok tavasszal az éledő mezőn, réten – Sok színben pompázik az ember és az élet

Teljes bejegyzés »