Origo

 

     Levél egy megszületendő gyerekhez

Van a mozdulat, a burokba zárt test és víz,

a test beleolvad a végtelen  folyamatba,

van a molekulányi levegő nélküli lét,

a létezés egészben, neve nincs, még nincs,

van a mag, pontnyi győzelem, szívdobogás,

a mindenek kezdete, a pezsgés, az áramlás,

van a méh, a méhlepény, a bőr alatti vér,

folyónyi véredények, izmok, az egyszeri lét,

mert csak egyszer élhetünk e földön, és soha

többé már, az egyszeri esély kódolva van

a szívizomzatba, de van az ittlét, mely oly

sokat ér, és van ez a tünemény, a csoda,

van a születés, átadható lehetőség, mit

megtanultunk lassan, mi könnyű, mi nehéz,

a kiküzdött maroknyi föld, az anyai szó,

szerelmek gyötrelmei, kínjainktól óvva, féltve,

van a láthatatlan akarat, az ártatlan, boldog élet,

csomópontnyi őselemből kinyúló végtagok,

idegek, tüdő, lélegzet az nincs, még nincs,

ahogyan neve sincs, csak a cél, és a békesség,

a beszűrődő kinti létezés, odatartozási vágy,

önmagunkat meghaladni, kilépni, kinyúlni,

megfogni, kéz melegének emléke a simogatás,

nem vagy egyedül, szív kíséri a kirobbanó pici

dobbanást, lenni a cél, nincs kérdés, nincs válasz,

csak a szívdobbanás, testet nem látni, csak érezni,

a test egybeolvadt a benti léttel, csak szándék van,

és a vágy, szárnyak nélkül repülni, a lét anyaga

nélkül, árnyék nélkül, akár a gondolat, csöppnyi

élet a semmiből, tizenöt cm-be préselt száznegyven

grammnyi esély a létezéshez, a küzdelemhez,

hisz’ harcolni szebb, a küzdelem nemesebb a

győzelem utáni nagy ürességnél, legyőzéséhez

újabb cél kell, újabb harc, újabb küzdelem,

a lét szövetét ebből szövi a szellem, hogy

lehess sudár fa, vagy törékeny, illatozó virág,

küldetés és áldás, s mi nemzedékeken át

összegyűlt, hegedű hangján visszhangozzék

majd odaát, hát legyen sok tavaszod, formálhasd

szívedben akaratod, láthatatlanul, mi bennünk

volt, akik voltunk, akikké lettünk, hogy holnap is

lehessünk, hogy újjászülethessünk, hogy te is látható

lehess, hogy túláradhasson vérünkből véred.

Zöld Attila
Author: Zöld Attila

Zöld Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Erdély szívében, Gyergyószárhegyen születtem. Szüleimnél fellelhető fényképek alapján, kemény tél lehetett: a szülői ház udvarát méteres hó borította, anyám, s nagyszüleim nevetnek (a fotókat apám készíthette, ő nincs rajta). Boldogan nevet mindenki, én eközben békésen „álmodozom” anyám ölelésében. Gyerekkorom csodálatos emlékei ott, a gyergyói és a csíki havasok lankáin pihennek. Kamaszkorom, a felnőtté válás emlékei Marosvásárhelyhez kötődnek. Iskoláimat ott végeztem. Ez a két hely: Székelyföld és Marosvásárhely, meghatározó szerepet töltött be életemben. Marosvásárhely szellemisége cseppenként oltotta belém azt a fajta életfelfogást, mely szerint a szellem korlátok nélkül, az álom és ébrenlét földjén a tudat ellenőrzése nélkül, minden esztétikai törekvéstől függetlenül, szabadon fejezi ki önmagát. Ahogyan Bartók Béla disszonáns, válsághangulatot keltő hangzásvilága játszik érzelmeinkkel. Allegro Barbaro akkordjai első hallásra elvarázsoltak. Ellkalauzoltak a progresszív zene világába, ugyanúgy ahogyan Kassák Lajos, vagy Lászlóffy Aladár játszik gondolatainkkal, felépítve bennünk egy absztrakt képvilágot, tudatosan gondolat-effektusokat csalva ki ezáltal lelkünkből, teret adva az érzelmeink, gondolataink szabadságának. Az élet sodrásában, a mindennapok valósága felett egyre uralkodóbbá vált, majd állandósult az a szellemi küzdelem, melyben az anyanyelv megőrzését, a szüleinktől örökölt hagyományainkat, eszméinket szembeállította az akkori hatalom alantas szándékaival (sajnos ez, ma sincs másként). Ebben a harcban, valamint az önmagam-keresésben rájöttem arra,...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

93 − = 92

Laggoló pillangók

Sokszor azon gondolkozom, Hogy hova tűnnek a pillangóim, Ha egy nap nincs helyén a ‘gógyim’ S épp magamban tartózkodom. Mert bizony van, hogy eltűnnek És

Teljes bejegyzés »

Életjáték

Az elmúlt napokban több olyan beszélgetésem volt, amelyben feljött, hogy mennyire intenzív ez az időszak. Sok mindenkinél felfokozottan jöttek mostanában a kihívások, a nehézségek, legyen szó kapcsolati, anyagi, egészségi, családi, munkahelyi, bármi. Ezzel a verssel azt az üzenetet szeretném átadni, hogy legyen hitünk az életben, a gondviselésben. Mindenki életében vannak borús és derűs időszakok, az élet természete a változás, azon belül is a hullámzás. Ha igyekszünk tudatosan felfeküdni ezekre a hullámokra és nem hagyjuk, hogy csak ide-oda dobáljon minket, akkor időnként látni fogjuk magunk előtt az irányt. Lehetünk a saját életünk hullámlovasai! Sosem tudhatjuk, hogy egy helyzet, hová fog továbblendíteni minket, éppen ezért fontos a hitünk.

Teljes bejegyzés »
Versek
Tarrósi Éva

Sirály

Világok tetején oly élő a sirály mint maga az ének, amit dalol, a táncában keringő porszemek hófehér felhővé forrnak össze, hogy öröktől élő forrásponton nevetve

Teljes bejegyzés »

A Mester Találkozások a Mesterrel

A Mester Találkozások a Mesterrel   Soha nem szerettem azon a végtelen hosszúnak tűnő, poros, unalmas földúton biciklizni. Ha néha, valami érthetetlen önsanyargatástól vezérelve mégis

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Találós kérdések

Rózsa Iván: Találós kérdések (Négy haiku) Nemlét egyenlő Örökléttel, az örök Semmi vár reánk? A feltámadás Álom csupán? Semmibe Tartunk, babám? Találós kérdés: Öröklét és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Az élet szép

Rózsa Iván: Az élet szép Az élet kompromisszumok kötésének láncolata. Választhatunk a nagyon és a kevésbé rossz lehetőségek közül. Jól „ki van találva” ez a

Teljes bejegyzés »