Origo

 

     Levél egy megszületendő gyerekhez

Van a mozdulat, a burokba zárt test és víz,

a test beleolvad a végtelen  folyamatba,

van a molekulányi levegő nélküli lét,

a létezés egészben, neve nincs, még nincs,

van a mag, pontnyi győzelem, szívdobogás,

a mindenek kezdete, a pezsgés, az áramlás,

van a méh, a méhlepény, a bőr alatti vér,

folyónyi véredények, izmok, az egyszeri lét,

mert csak egyszer élhetünk e földön, és soha

többé már, az egyszeri esély kódolva van

a szívizomzatba, de van az ittlét, mely oly

sokat ér, és van ez a tünemény, a csoda,

van a születés, átadható lehetőség, mit

megtanultunk lassan, mi könnyű, mi nehéz,

a kiküzdött maroknyi föld, az anyai szó,

szerelmek gyötrelmei, kínjainktól óvva, féltve,

van a láthatatlan akarat, az ártatlan, boldog élet,

csomópontnyi őselemből kinyúló végtagok,

idegek, tüdő, lélegzet az nincs, még nincs,

ahogyan neve sincs, csak a cél, és a békesség,

a beszűrődő kinti létezés, odatartozási vágy,

önmagunkat meghaladni, kilépni, kinyúlni,

megfogni, kéz melegének emléke a simogatás,

nem vagy egyedül, szív kíséri a kirobbanó pici

dobbanást, lenni a cél, nincs kérdés, nincs válasz,

csak a szívdobbanás, testet nem látni, csak érezni,

a test egybeolvadt a benti léttel, csak szándék van,

és a vágy, szárnyak nélkül repülni, a lét anyaga

nélkül, árnyék nélkül, akár a gondolat, csöppnyi

élet a semmiből, tizenöt cm-be préselt száznegyven

grammnyi esély a létezéshez, a küzdelemhez,

hisz’ harcolni szebb, a küzdelem nemesebb a

győzelem utáni nagy ürességnél, legyőzéséhez

újabb cél kell, újabb harc, újabb küzdelem,

a lét szövetét ebből szövi a szellem, hogy

lehess sudár fa, vagy törékeny, illatozó virág,

küldetés és áldás, s mi nemzedékeken át

összegyűlt, hegedű hangján visszhangozzék

majd odaát, hát legyen sok tavaszod, formálhasd

szívedben akaratod, láthatatlanul, mi bennünk

volt, akik voltunk, akikké lettünk, hogy holnap is

lehessünk, hogy újjászülethessünk, hogy te is látható

lehess, hogy túláradhasson vérünkből véred.