Egy tanulságos est…

Érdek feszülten teltek a várakozás percei, órái és valahol belül a kíváncsiság ördöge bujkált, hogy meg tudhassam milyen is valójában Kongó.
Úgy gondolom meg ismerni egy földrészt ahová valakik, köztük én is sohasem
Jutunk el. Igaz vannak álmai az embernek, de ezt nem mindig kézzel foghatóan
Lehet megvalósítani, így csak a képzeletben teljesülhet.
Mikor megszületünk a hitet is kapjuk, megerősítve a keresztelőn mennyei szent köteléket. Ez is olyan, mint egy álom, ha úgy gondolod, s akarod elérhető célként gyakorolhatod.
Ebben senki nem akadályozhat meg, a döntés a kezedben van.
Majd mikor ezek az eszmefuttatások végig csepegtek gondolataimban és az órára pillantva eljött az idő a készülődéshez.

15,30-kor, már kíváncsian toporogtam az Olaszfalu plébánia kistermében ahol egy asztalnál helyet foglalók várták a gyülekező vendégeket
Itt foglalta el helyét az est házigazdája és a missziójáról beszámolót tartó.
Dr. Temesvári Csilla és kollégája. Mi mint bárányfelhő a kék ég tengerén gyülekeztünk az asztalnál helyet foglalók mellett.
Csomay Tünde a szeretet sugárzó arccal, ragyogó tekintettel és mindig egy mosolyt ajándékozó, a minden nehéz napjait töltő embereknek.
Már majdnem megtelt a terem, amikor Tölgyesi Alberik Atya is megjelent, képviselve az egyházat.
Ide ért az a perc, az a pillanat, mi mindenkinek szívében a kíváncsiság lángját lobbantotta fel. Érdekfeszítő figyelemmel hallgattuk Csomay Tünde bevezető sorait, majd felkérte az asztalnál helyet foglaló Dr. Temesvári Csilla szemorvost, hogy adja elő a misszió úti előadást, amelyen harmadmagával vett részt.
Mind rezdületlen arccal figyeltük és hallgattuk a bevezetőt.
Amiből kiderült, hogy Kongó huszonötször nagyobb, mint Magyarország, hatszor több a lakosa van. Kétszázötven népcsoport él ott.
Megemlítette Pető Zsolt Egyesületi Elnököt, majd elmondta, milyen nehézségek árán sikerült kijutniuk két koordinátor segítségével, majd két csatlakozó tolmáccsal. Szudánul beszéltek, majd Ők fordították le a nyelvet angolra.
A misszióban résztvevőket fegyverekkel őrizték, ami egy érdekes dolognak bizonyult. Itt minden nap a harc, küzdelem megy az életért és életvitelért. Mivel nincs semmi, csak az, amit a segélyszervezetek küldenek. Továbbá előadta azt a tényt, amit filmmel támasztott alá, hogy a maláriás gyermek felfújt pocakkal, a féreg a bőr alatt, az elfertőződő sebek, a rettentő körülmények, a sok mosolygó gyermek kik halállal küzdenek, mégis boldogan élik napjaikat
A szükségletüket egy lyukba végzik, sáros tóban vagy folyóban fürdenek, mosnak, itt oldják meg, mivel nincs más lehetőség.
Akik reggel vigyáznak rájuk, azok este fosztogatnak, gyilkolnak a kormány katonái. Ennek ellenére a hitüket megtartva, maroknyi étel mellett boldogok.
Mosolygós arccal néznek, az Isten tiszteleten közös ének és tánc.
Az Atya megszámolja az összejött adományt és felajánlja az ott jelenlévő egyik családnak. Csak hallgatunk és nézünk, hol könny szökött a szemekbe, hol mosolyt lopott az arcokra a fájdalmas kongói beszámoló.
A vásznon újabb kép jelent meg, ami ámulatba ejtette a hallgatóságot. A tiszta kis utcák, a zöld fák közül színes virágok nyújtóztak és mutatták meg magukat.
Az öröm pillanata, a nehéz repülő út után újra magyar földön, a repülőtéren várták őket.

Újra felgyúlt a fény és felcsendült a taps. A doktornő átadta az
Oklevelet, megköszönte Olaszfalu és Eplénynek az összegyűjtőt, adományokat, amit Csomay Tünde vette át a Kolping család, és a hívek nevében.
. Volt, aki hazaindult, de voltak, akik ott maradtak és vendégségben.
Érezhették magukat e nagycsaládban. Mindenkit megvendégeltek, pogácsát és
Süteményeket, meleg teát hoztak be. Ez után összefoglaló programajánló következett. Részemre ez az este egy nagyon tanulságos képet nyújtott.

Köszönet érte a doktornőnek az előadásáért. Elköszönve kiléptem az ajtón, pár szót váltottam egy-két jelenlévővel, majd megfogalmazódott bennem a következő gondolat.

„Ezen a földön a minden napjaink ősi ösztönök elvesztése.
Ez alatt értve van a tisztesség, szeretet, megbecsülés és a hit, vagy éppen a pazarlás mi a földet tönkre teszi.”
Itt nálunk, magyaroknál a rengeteg élelem kidobása, a felesleges vízfolyását,
Sorolhatnám.
Személyes tapasztalatom-munkám végzésével, hogy érintetlen szendvicsek és ételek a szemétbe.
A látottak és hallottak alapján kincset érne Kongóban vagy más ilyen nehéz helyzetű földrészen. Magyarországon a kapzsiság és a telhetetlenség az úr, akárcsak más jól menő országban.
Hazaérve várt a családom. Ennek az estének a gyönyörét átadtam a családomnak, majd eszmecserét folytattunk.
A vélemény ugyanaz. Próbáljuk megbecsülni azt amink, van és hitünkben élni
Akkor is, ha nehéz helyzetben találjuk magunkat.
Ki ott volt és látta, kérem, beszéljen róla, hogy szájról-szájra járjon a tanulság. Ez a film
Afrikában tapasztalt misszionáriusnak köszönhetően jutott el hozzánk.
Ez úton köszönetemet fejezem ki a szervezőknek és résztvevőknek az Felejthetetlen estéért.