Köszönöm, nyár,
az erdő sűrű lombját,
a viszontlátott madarakat,
a szél borzolta búza szőkeségét,
a föld szomját enyhítő
langyos záporesőt.
Köszönöm a találkozások örömét,
az ismeretlen felé tartó utazást,
az éjbe nyúló koktélos vitákat,
a járda-széli kávézók hangulatát.
Köszönök, nyár, mindent,
amit tőled kaptam,
s mert tudom, maradásod
nálunk véget ért már,
búcsúzom. Viszontlátásra!
Ne búslakodjunk,
az idő hamar elszáll.
Bármilyen műfaj is mit hallgatunk, Megnyugtat, és elfeledjük minden bajunk. Van, ki őrjöngve adja ki magából bánatát, Más pedig ámulattal hallgatja az áriát. Reppelve hadarja,
Miért van az, hogy mindig okítunk, Mert náluk mindent jobban tudunk. Hogyan mondjuk, az sem mindegy, Ezt néha mi, idősek sem értjük meg. Halad az
Miért van az, hogy öreget fiatal nem ért meg, Szavai üresen maradnak eszének. Bántásnak, s nem tanácsnak hallja a szavakat, Pedig érzi, hogy azok biztosan
Te tudod, drágám, mennyi mindenen mentünk keresztül… Hányszor szorítottam meg kezed, mikor mardosott belül A lélekmarcangoló, nyomasztó űr. Te tudod, mennyi minden …a mindenem vagy nekem
A fűszál úgy hajlik el a szél súlya alatt Mint a hajad, amikor kezemmel simítom. És a szellő úgy susogja körbe a nyakam, Mint amikor
Ránkzuhant a nyomasztó őszi égbolt. Hullajtotta szakadón a könnyeit. Üldözött., és nem maradt hová bújnom…. Ez égszakadásban nem láttam semmit. Csak vártam bambán, és vártam
