MA ELTŰNT….

MA ELTŰNT….

Ma eltűnt egy nap megint az életemből;

 

reggel még láttam, itt téblábolt mellettem,

rám kacsintott, szememben csillogott, fénylett,

én gondot feledve jókedvvel nevettem,

és a sötétből hirtelen megint fény lett.

Ma eltűnt egy szó a mondat közepéből,

 

ami értelmet adna a kimondottnak;

te úgy döntöttél, megtartod önmagadnak –

habár százszor ismételted, megfontoltad –,

így helyette csak dadogó őőők maradtak.

 

Ma eltűnt egy emlék az agysejtjeimből;

 

érte a kell utolsó zugot átkutat,

és felidéz illatot, képzelve orrba,

de az akarat nem talált hozzá utat,

így beállt a hosszú, elfelejtett sorba.

 

Ma eltűnt egy csillag a felhőtlen égről;

 

számolni kezdek, mert biztos csak tévedtem:

tizenegy, százezer, millió, milliárd –,

végül belátom, elnyelte a végtelen,

egy fekete lyukban az égi biliárd.

 

Eltűnt egy ember a daloló tömegből,

 

a kórusban hiányzik egy szólam, egy hang,

a szelíd hangulat üvöltésbe megy át,

s a dallam lassan-lassan hamisan elpang,

míg a csőcselék kéjtől fölajzva meghág.

 

Ma eltűnt egy jó barát a közelemből;

 

körbevesz a szűkülő egyedüllétem,

keresek, kapkodok, támaszt majd hol lelek?

és ha magamon egyszer keresztülléptem,

keblemre vonom az elvesztett holt lelket.

 

Ma eltűntem magamból, észre sem vettem,

 

vissza egy lassan porladó hüvely marad,

hogy miért tűnik elhasználtnak, kopottnak?

mert a papírra vetett rímelő szavak

tintába fakult közhellyé zsugorodnak.

 

Bárdosi Attila
Author: Bárdosi Attila

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »

Vihar után

Edit Szabó : Vihar után Eső után bodor felhők az égen, gomolyognak szürkén és még fehéren, leány arcát haragosan formálják, “Iris,kinek a mosolya szivárvány.” Félkörívben

Teljes bejegyzés »

Tomboló nyárharag

Tomboló nyárharag Az előző részek tartalmából: Elballagott a sok vén diák, megkezdődött Félcitrom és társaik próbaidőszaka. Az érettségik árnyékában egy-két pillantást vetünk időnként a Blokkra.

Teljes bejegyzés »

VÁLTOZÓ IDŐK

      Változó idők   Hegy tetején állok, s bámulom a várost, Táncot jár és mulat a teremtés szele, Alattam van minden mi egészségre káros, Vajon

Teljes bejegyzés »

Csilingel a szánkó

Edit Szabó : Csilingel a szánkó Itt jár már az év utolsó hava, decembert írunk a naptárakban, nagyszakállú nézi csomagolást, “Mikulás ment a hátsó gangon

Teljes bejegyzés »

Fehér tornacipő

    Anyám zavarban van. ­ –  Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet,­ – szünetet tart­ – és egy kis kávét kérnék még ­–

Teljes bejegyzés »