Kánikulában 2,
Vakitó napban állok, s türelmesen várok
Hűs szellőt,az ég irgalmából szolid nyári esőt
A hőségtől ellágyult izmaimban megújuló erőt
A holnapban enyhitő megváltó jövendőt
Látok egy asszonyt, ahogy közelit felém
Hisz Ő az én párom nyilal a felismerés belém
Mindkét kezében mázsás terhekkel
Arcán, eltakarva ráncait, izzadtságcseppek
Szikla, melyre gyermekeimmel mindig épitkezhettünk
Örömünkben ,s bánatunkban mindenütt együtt élt velünk
Végtelen virágos kertekké vált közös szerelmünk,
A hegymenetben, vagy a szakadék szélén szorosan fogta kezünk
Csaknem ötven éves szolgálat van a tarisznyájában
Jóság, szelidség,s szeretet rejtezik kamrájában
A Krisztusi szikla volt mindig az iránymutatója
S úgy él, mint a megváltó keresztjének hordozója
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
