Régi történet ez,kis unokám,talán 120 éves lehet,egy városban történt,kis kertes házak,mindenki
ismerte,tisztelte a másikat,kis liget,terecske,cicák doromboltak a padokon,virágok,fák,szinte idilli.
Halkan jár itt a tejes,délután kiülnek a kertbe, a fa alá,ott volt egy lányos ház,több magas fiatalember
járt oda,anyám mesélte,mikor fiatal lányka voltam.A szomszédjukban élt tanító,a családjával,kettő
eladósorban lévő lányaikkal,Margitka és Matild. Ide járt egy fess fiatalember,hónapok óta,Ferenc.
A kert sarka,ahol beszélgettek,Matild velük tartott,de nem irigykedett a nővérére.
Néha elengedték őket moziba,sétára,de nem kettesben,ilyen idők voltak akkoriban.
Mindenki mondta,szép pár lesz belőlük,kettő év,már az esküvőt tervezték,ősszel,még fél év.
Nem így lett,a sors közbeszólt,nem mindig boldog befejezése van a sors forgatókönyvének.
Unoka húgával a boldog menyasszony párszor a nyár elején erdőre,hegyekbe ment,ott volt náluk
három hétig,köhögött,mikor visszaért,megfázás?Nem, tüdőgyulladás,akkoriban sokakat
megtámadott.Sápadt lett,fogyott,nehezen lélegzett,fáradékony is lett,komolyabb.
Az ősz,hirtelen hideg,egy nap elvitte,üres lett a ház nélküle.
Ferenc mikor odatette koszorúját,sírt,a városkában nem láttak ilyet még.A kalapján fekete szalag volt,
akkor is,mikor néha benézett,vigasztalni a szüléket,Margitka elvesztésén.Aztán elmaradt,néha
látták sétálni a városban,a fekete szalag a kalapján egy év múlva is ott volt.
Teltek a napok,elmúlt a tél,a zimankó,megeredtek az ereszek,kinyíltak a legelső virágok,virágok.
Sosem hiányoztak a sírról,Az élet ment tovább.
A kislány emléke ott volt,a lányszobában,a könyvek,ruhák közt,a szíveikben,nyáron a tóparton újra
kiültek,kis elemózsiával,és etették a vadkacsákat,emlékeztek a háznál,mit olvasott,melyik volt
a kedves ruhája,mit szeretett enni,mi voltak az álmai,amik sajnos nem valósultak meg.
Eltelt majd kettő év,egy nap megjött Ferenc,komolyabb,a kishúggal beszélgetett,aki lassan
eladó sorba került,de még nem járt hozzá senki,a fekete szalag,még ott volt a kalapon.
Egy nap jött,láttuk oda menni,visszafelé? Már nem volt a szalag a kalapján,teltek a hónapok,
és 10 hónap múlva jött a meghívó,lakodalom,elveszi a kis húgot,feleségül,csendes,meghitt
esküvő volt,a csokrot,a fekete szalaggal odatették,a fejfára,első útjuk oda vezetett.
Elmentek egy hétre,mikor visszajöttek az első szobát kapták,este mesélik két galamb volt az
ablakukban,egyik fehér,a másik fekete.
Author: Varga Lajos
Varga Lajos az Irodalmi Rádió szerzője. A mindennapi életben pénzüggyel, közgazdasággal foglalkoztam. 1960 óta írok sokfélét: verset, novellát, egyfelvonásos drámát és rádiójátékot is. A művek 1978 óta kerültek irodalmi pályázatokra. Két saját kötetem 2003-ban jelent meg. Az Irodalmi Rádió 2014-es kiadványa a 40. közös antológia, ahol bemutatkozhattam. A rádión kívül a Somogyi Művészegyesület, a Váczi Mihály Irodalmi Kör tagja vagyok. Művészportré a szerzővel:
