Őszben ázó halk neszek….

Ősz színeiben ázó halk neszei az éjnek,

ködölő hold-keltében remények félnek:

hogy a tél jön-e majd, hoz -e hó: álmot,

köd felett, halvány “vét” vadliba gágog.

Hideg szaga ül meg a

galléromban,

jég- harmat üli meg prém- melegét

a csalitosban.

És ez a ködlő est oly nehéz:

mellkason ül meg az árnyék.

Hiába bronz avar – betakar,

keres-e valaki, ha köddé válnék?

A parkban üres padok,

csillagos éjek marták falra az árnyat.

Csókokban össze bújt alakok nincsenek:

fáztak.

Nem takar lila alkony becéző melegével,

madár dal nélkül jön az est: visz harang,

estebéddel.

(Asztalnál réved el tekintet, gondolat.)

Kilincsre ül a szívem.

Nem tudom hol vagyok,

hova mész, hova lett:

szerelmes kincsem!

Hisz rám ül!

Sárba nyom:

lucska, ványadt színe, zordja!

Nyár a színeit fröccsenti a Holdra.

De az oly messze, oly halovány –

mire elérné bele sápad,

vér nélkül: színtelen, csóktalan,

íztelen számnak.

Ajkad mit súg, nem értem.

Halk szavaidat – húzza – vonja a szél.

Gesztenyeszín hajadban ezüst-pók:

szürke-ősz sodrokat tép fel a dér.

Hol vannak a csókos októberi esték?

Mikor csillagfény, lámpafény elől bújtunk,

titkainkat meg ne lessék.

Hol vannak édes neszei rőt-avar susogásnak?

Kenyérhéj íz csókját érzem-e még a szádnak?

Majd reménytelenül beleborzongva hullatja

fagyott harmatját a november;

a szív – hidegében már szólni is

erőtlen az ember.

A mi őszünk – mely akkor a nyár

langy melegével kertünkbe vissza – vissza járt;

most megborzong e két szürke alakon,

kiket szemeink íriszében lát.

Siklós, 2017.10.11.

Papp János
Author: Papp János

Papp János az Irodalmi Rádió szerzője. Köszöntöm a kedves irodalmat kedvelő látogatót és érdeklődőt!Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ennek az alkotó közösségnek tagjaként számíthatok őszinte érdeklődésére. Hála van szívemben, hogy ezen a csodálatosan szép magyar nyelven szólíthatjuk meg egymást. Papp János vagyok, hívő keresztény családapa, férj, munkatárs, alkotó ember.Szekszárdon születtem 1975-ben. A Sárköz szülöttje vagyok, szüleim, nagyszüleim és azok szülei is itt keresték a szántóföld adta kiküzdött boldogulást. Talán én is engedtem volna e fekete föld langy leheletének, ha a szülőfalumat átszelő sínpáron robogó masina füstje nem borít be kátrányos zubbonyába, és e roppant erő, sebesség, lendület hivatást nem ébreszt bennem. Sípja messzire csalt a szülői háztól, Dombóvárra, ahol a vasutas szakma kitanulásáért még a kollégiumot, a családtól való távollétet is vállaltam. Itt talált rám a szerelem, amelynek izzása ma is küzdelemben tart.Verseket, kisebb meséket már 9 - 10 éves koromtól írtam. Ezeket a falusi élet, a Sárköz, a Gemenc, a természet szépségei ihlették. A szerelem azonban ezeket a rímes „ujj gyakorlatokat” más szféra felé, „új gyakorlatokká” emelte. Középiskolai diákként több szépirodalmi pályázaton is sikerrel szerepeltem, tanáraim alkotásaimat érdemesnek találták arra, hogy támogassanak a fejlődésben.Hittem és hiszem, hogy a szerelem lehet tiszta, vallom: több, mint molekulák kémiai játéka az emberben.Azt gondolom...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Jani! Én is írogatok a magam örömére.
    Köszönöm az élményt, jó volt olvasni soraidat! Gratulálok !!!!

  2. Tisztelt János! Volt szerencsém díjának átadásakor “élőben” hallani két nyertes versét. Azok is, ez, a fenti alkotása is RENDKÍVÜL tetszett. Gratulálok!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »

Vihar után

Edit Szabó : Vihar után Eső után bodor felhők az égen, gomolyognak szürkén és még fehéren, leány arcát haragosan formálják, “Iris,kinek a mosolya szivárvány.” Félkörívben

Teljes bejegyzés »

Tomboló nyárharag

Tomboló nyárharag Az előző részek tartalmából: Elballagott a sok vén diák, megkezdődött Félcitrom és társaik próbaidőszaka. Az érettségik árnyékában egy-két pillantást vetünk időnként a Blokkra.

Teljes bejegyzés »

VÁLTOZÓ IDŐK

      Változó idők   Hegy tetején állok, s bámulom a várost, Táncot jár és mulat a teremtés szele, Alattam van minden mi egészségre káros, Vajon

Teljes bejegyzés »

Csilingel a szánkó

Edit Szabó : Csilingel a szánkó Itt jár már az év utolsó hava, decembert írunk a naptárakban, nagyszakállú nézi csomagolást, “Mikulás ment a hátsó gangon

Teljes bejegyzés »

Fehér tornacipő

    Anyám zavarban van. ­ –  Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet,­ – szünetet tart­ – és egy kis kávét kérnék még ­–

Teljes bejegyzés »