Októberi virradatra

Az októberi virradatra

 

Akkor,

az októberi virradatkor

akkor megnyíltak az egek,

oszlottak sötét fellegek.

Örültünk a felkelő napnak,

rab lelkek új erőre kaptak,

örültünk a friss levegőnek,

gyermekeink hősökké nőnek.

Szívben remény, kezünkben fegyver,

újra emberré lett az ember,

s most valóban fényes szellők fújtak,

rabtartóink barlangba bújtak,

s hittük, hogy sose térnek vissza,

forradalmunk szent volt és tiszta.

Egész világ harcunk csodálta,

ahogy a srác tank útját állta,

s a magyar tudta magát magyarnak,

testvérek mind, s egyet akarnak,

s hittük, nem leszünk többé gyarmat.

Megrészegülve jártunk, keltünk,

s lobogóként szárnyalt a lelkünk.

Haza és nép egymásra leltek,

magyarrá lenni újra mertek.

Mivel szükség volt kardra, karra,

esküdtünk a Talpra magyarra

-bár mindig áldozattá váltunk-

Száz év múltán is talpra álltunk.

Varázsa lett a magyar szónak,

s nem csúfoltak magyarkodónak.

Igaz ügyért omlott a vérünk,

s hittük, hogy másként, s másképp élünk.

Kirakatok  szilánkká lőve,

s nem hiányzott semmi belőle.

Tereken sírok domborodtak,

alattuk hősök, szent halottak,

anyák borultak rájuk sírva,

s krizantémeső hullt a sírra.

S újra kezdték a megmaradtak,

sebet osztottak, sebet kaptak,

szemből, sebből könny, vér szivárgott,

s álmodtunk egy szép, új világot.

Magyar magyarban testvért látott,

és Nagy Imre is lelket váltott.

Mind hitte, vele egy a másik,

Maléterek és Szabó bácsik.

Tudtuk, a szörny ugrásra készül,

tudta  mind”, mi jut osztályrészül.

Érezte, tudni nem akarta,

rózsaszín köd szemünk takarta,

álmunk, hitünk égbe repített,

és Európa nem segített.

S vak gyűlölet szervezte őket,

az újabb muszkavezetőket.

Csontjainkon győzelmi ének,

és vége lett egy szép regének..

Felhőkbe fúlt a tiszta égbolt,,

s mégis igaz volt, s csodaszép volt.

 

Fekete Zoltán
Author: Fekete Zoltán

Fekete Zoltán az Irodalmi Rádió szerzője. Nyugdíjas, magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Sajóhídvégen születtem 1935. február 4-én. Szüleim földművesek voltak, 12 kataszter holdon gazdálkodtak. Az elemi iskola négy alsó osztályát Sajóhídvégen végeztem, a négy felsőt (akkor már általános iskolát) Sárospatakon, ahol osztálytársam volt Lázár István, a Kiált patak vára című könyv szerzője és Gömöri György, a Quasimodo költői verseny első nyertese. A gimnázium 4 osztályát Miskolcon a Lévay József – később Mikszáth Kálmán – diákjaként végeztem, itt érettségiztem 1953-ban. Tanítói képesítést 1955-ben szereztem, addig segédkönyvelőként, illetve 1954. december 1-től képesítés nélküli nevelőként dolgoztam Ónodon, továbbá Sajóhídvégen. 1963-ban levelező tagozaton elvégeztem magyar-történelem szakon Egerben a Pedagógiai Főiskolát, majd két évvel később Debrecenben történelem szakon az egyetemet. Ugyanebben az évben házasodtam. A fiam magyar-történelem-angol-német szakos középiskolai tanár, jogi egyetemet is végzett, a nagyobbik lányom szintén magyar-történelem tagozatos tanár, kisebbik lányom jogot végzett. Feleségem földrajz-rajz szakos általános iskolai tanár. Vidéki iskolákban tanítottam: Kesznyétenben, Girincsen. Hernádnémetiben majd Miskolcon a 19. sz. és a 22. sz. Ipari Szakközépiskolában, mely később Kós Károly Építőipari Szakközépiskola néven működött. Itt aktív tanárként 20 évet dolgoztam, majd óraadóként még hat évet. Innen mentem nyugdíjba 1995-ben. Verseket írni Sárospatakon kezdtem már 10 éves koromban. Tizenhárom éves voltam, mikor Sárospatakon a...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Nagyon tetszik, hogy végig többes szám első személyben szól. Erősíti a nemzettudatot.
    Nem lelkes hangú, inkább csendes vissza- és megemlékezés. De mégis van benne példaképként elénk állítás. Az is jól sikerült, hogy nem sugároz erős nacionalizmust. Bármely nemzet, bármely nemzet tagja rokonszenvezhet a benne foglalt eszmékkel. Kicsit emlékeztet a régi nagy hazafiság korára.

Hozzászólás a(z) Cselényi Péter bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

97 − = 96

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »