Szabadulnék, lennék űzött vad,
Nem állna utamba semmi had.
Szívemet mardossa a kín sava,
Vágyódó lelkemnek bús szava.
Gúzsba kötve pincében élek,
Rabként apró boldogságkövekhez férek,
Szabadulnék, mint a vadgalamb,
Kit vadászok űznek minduntalan.
Ketrecbe zárnak, örömteli házba,
Kellemes szobába, hol sok finomság várna.
Meleg dúc, szeretetteli otthon,
De a galamb tekintete csüng a horizonton.
Lelke innen messze vágyna,
Boldogságnak csúcsát járva,
Felhők felett tova szállna,
Újabb szerelemre várva.
Author: Kőnig Eszter
Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...
2 válasz
Kedves Eszter!
Kicsit szomorkás, melankolikus, de nagyon szép vers!
Üdvözlettel: Misi
Utóirat. Szívesen olvasnék még mást is Öntől, ha lenne rá mód – mondjuk itt, blogon -! 🙂
Kedves Misi!
Nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat és a bizalmat mindhárom versemhez. Fogok még közzé tenni a közeljövőben ezen a fórumon alkotásokat, csak az a fránya időgépezet foroghatna lassabban, hogy ilyesmire is jusson elég lehetőségem. 🙂
Üdvözlettel,
Eszti