Vágyódás kifelé

Szabadulnék, lennék űzött vad,

Nem állna utamba semmi had.

Szívemet mardossa a kín sava,

Vágyódó lelkemnek bús szava.

 

Gúzsba kötve pincében élek,

Rabként apró boldogságkövekhez férek,

Szabadulnék, mint a vadgalamb,

Kit vadászok űznek minduntalan.

 

Ketrecbe zárnak, örömteli házba,

Kellemes szobába, hol sok finomság várna.

Meleg dúc, szeretetteli otthon,

De a galamb tekintete csüng a horizonton.

 

Lelke innen messze vágyna,

Boldogságnak csúcsát járva,

Felhők felett tova szállna,

Újabb szerelemre várva.

Kőnig Eszter
Author: Kőnig Eszter

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője. Rendszerváltás hajnalán születtem, szüleim szívébe meglepetést csepegtettem, Hiszen ők fiúnak vártak, nevemnek Bendegúzt szántak. Gyermekkoromban sok történetet hallgattam, Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam. Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet, akkor még nem tudtam mi az a költészet. Most sem igazán ismerem a mikéntjét, rímekbe öltöm szavaknak miértjét. Átlagos kislány voltam, babák világában kóboroltam. Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje, józan eszemet ez azonnal elöntötte. Azóta utazom vonaton eleget, nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett. Szeretek, verselek, írok, hétköznapi harcokat így vívok. Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására. Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). 🙂 Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken. A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Eszter!

    Kicsit szomorkás, melankolikus, de nagyon szép vers!

    Üdvözlettel: Misi

    Utóirat. Szívesen olvasnék még mást is Öntől, ha lenne rá mód – mondjuk itt, blogon -! 🙂

    1. Kedves Misi!

      Nagyon szépen köszönöm az elismerő szavakat és a bizalmat mindhárom versemhez. Fogok még közzé tenni a közeljövőben ezen a fórumon alkotásokat, csak az a fránya időgépezet foroghatna lassabban, hogy ilyesmire is jusson elég lehetőségem. 🙂

      Üdvözlettel,
      Eszti

Hozzászólás a(z) Makuch Mihály bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

VÁROK RÁD MIKULÁS

         VÁROK RÁD MIKULÁS   Szarvasok húzzák a szánom, hozzád jövök ma este, Ajándékot viszek neked, vágyaidat meglestem. Figyeljetek aprónépek, kisfiúk és kislányok, Ez

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi királyság

Való igaz, hogy furcsán nézett ki! Felül csákó alakú zöld sapka, lejjebb élénk, tarka színek nevettek a rácsodálkozóra. Nagy batyu is volt nála, mint egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Bora Ildikó

Karácsonyváró

Aranyszálra fűzzük lelkünk legjavát, Fénylő gyöngyszemekből kötünk koszorút. Ajtónkra függesztjük a várakozást, Karácsonyestéig hosszú még az út. Gyertyalángban lobog kezdet és a vég, Csend telepszik

Teljes bejegyzés »

Az eltűnt tavasz

Tétova ősz, amint halad, Néha még izzó nyárba vált. Látva hófehér, szép hajad, Csillámló, hűs telet kiált. Bennem a nyár lebbent tova, Örök varázzsal hiteget.

Teljes bejegyzés »

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »