IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

 

 

Imádom az orchideákat.

Színeiknek dús kavalkádja

mint egy mágnes vonzzák szemeim.

 

Felvillanyoznak és feldobnak,

ugyanakkor meg is nyugtatnak.

Csupa csoda mind egytől-egyig!

 

Akár fehér, vagy cirmos lehet,

nekem a lila a kedvencem.

Gyönyörködve dalra fakadok.

 

Lágyan, mint hajó a tengeren

ring szirmaikban tekintetem.

Elszakadni tőlük nem tudok.

 

Én orchidearajongó vagyok!

 

 

 

Budapest, 2017. szeptember 5.

  1. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Derűs hangú, mosolyra fakasztja az olvasót.
    A cím röviden, tömören és büszkén közli a lényeget. Az utolsó sor ennek még büszkébb megismétlése. Fokozása.
    Gyönyörűen leírja a vers ezt az érzést, ezt a viszonyt. Ugyanakkor nem extrém formában, nem ódaszerűen.
    Felfigyelhetünk a virág és az ember kapcsolatára. A virág, egy egyszerű kis létező mint az ember békéjének-örömének forrása. Talán kissé degradáló is lehet…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vihar a Suttogó-szirten

Silas azon mosolygott magában, mit gondolhattak a parton bámészkodó falusiak. Ha felnéztek a sziklaszirtre, magányos, fiatal férfit láthattak, aki hosszú pózna végén vonagló, szőrös állatot

Teljes bejegyzés »

Unalom

Unalom   Korhadt, szögletes fal az ég. Nehézkes, állott szagú szoba fala. Minden kimondott és leírt szó elhervad a bútorok fájának tikkadt illatában. Az élvezett

Teljes bejegyzés »

Zene

Zene   Egyedül ez tud adni a világnak egy feljebbi, tiszta réteget. Egyedül ez tud színt adni egy hétköznapi, ha nem is sivár, de egyhangú,

Teljes bejegyzés »
Prózák
Barna Benedek

Madárdal az örökkévalóságnak

Az a bizonyos ház, ahová Seamust irányították, a városhatár közelében állt. Kinézetre pontosan olyan volt, mint a település összes többi könnyűszerkezetes lakóépülete, de ha a

Teljes bejegyzés »

Íme az űr ríme

Meg lehet-e fejteni az életet egy papíron? Meg lehet! De ezt a nagy terhet valóban elbírom? Lehetetlen-e magamban mindezeket leírnom? Te ember, kérlek hallgasd meg

Teljes bejegyzés »

Madár

Ha az ember énekesmadár lenne, akkor minden jót s nemest elfeledne, egymaga szállna fent a tágas égen, és otthagyná társait a mélységben, Éneke is csak

Teljes bejegyzés »