IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

IMÁDOM AZ ORCHIDEÁKAT

 

 

Imádom az orchideákat.

Színeiknek dús kavalkádja

mint egy mágnes vonzzák szemeim.

 

Felvillanyoznak és feldobnak,

ugyanakkor meg is nyugtatnak.

Csupa csoda mind egytől-egyig!

 

Akár fehér, vagy cirmos lehet,

nekem a lila a kedvencem.

Gyönyörködve dalra fakadok.

 

Lágyan, mint hajó a tengeren

ring szirmaikban tekintetem.

Elszakadni tőlük nem tudok.

 

Én orchidearajongó vagyok!

 

 

 

Budapest, 2017. szeptember 5.

  1. Moravetz Edith
B. Moravetz Edith
Author: B. Moravetz Edith

B. Moravetz Edith az Irodalmi Rádió szerzője. 1945. március 4-én születtem Grazban. A világháború végén szüleimmel visszatértem Erdélybe, Besztercére. Itt nevelkedtem csodás környezetben, három öcsémmel, szerény körülmények között, de szerető családi körben. Édesapánk tragikus hirtelenséggel fiatalon meghalt, ekkor Édesanyánk úgy döntött, hogy repatriálását kéri gyermekeivel nagyszüleinkhez. Így kerültem érettségi után Budapestre, ahol 21 évesen férjhez mentem, három csodálatos leányom született. Boldogságomnak tizenkilenc év után válásom vetett véget. Ezután gyermekeimet egyedül neveltem. 1991-ben újra remény költözött szívembe, ekkor kötöttük össze második férjemmel életünket. Egymás megbecsülésében, szeretetben örülünk tizenkét unokánknak, és három dédunokánknak. 1985-ben kezdtem írni visszaemlékezéseimet, prózában. „Miért” címmel 70. születésnapomra magánkiadásban jelentettem meg, szűk családi és baráti körnek. 2014-ben elvégeztem a Jobb agyféltekés rajztanfolyamot, melynek hatására portrékat rajzoltam; ekkor kezdtem el a versírást is… Szeretek olvasni, szeretem a művészetet, lenyűgöz a természet varázsa. Nem tanultam írni, gondolataim felbukkannak, ki kell írnom magamból lelkem rezdüléseit, le kell írnom gyermekkorom emlékeit, a mesevilágot, melyet Erdély személyesít meg számomra, hadd ismerjék meg azok is, akik még soha nem jártak arra. Vagy elég egy szó, egy mondat, a napfelkelte, a szellő, amint titkokat súg a falevélnek, a gyermek kacaja, két öreg kéz, mely egymásba fonódik, a padon ülő kismama; bennem érzelmeket indít, s addig...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Derűs hangú, mosolyra fakasztja az olvasót.
    A cím röviden, tömören és büszkén közli a lényeget. Az utolsó sor ennek még büszkébb megismétlése. Fokozása.
    Gyönyörűen leírja a vers ezt az érzést, ezt a viszonyt. Ugyanakkor nem extrém formában, nem ódaszerűen.
    Felfigyelhetünk a virág és az ember kapcsolatára. A virág, egy egyszerű kis létező mint az ember békéjének-örömének forrása. Talán kissé degradáló is lehet…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A körhinta

A körhinta   Hangos zene szól a vurstliból, melynek mai napig megbecsült dísze a Schäftner-féle körhinta. Zárt épületében forog-forog a hinta, melyen különböző játékokra lehet

Teljes bejegyzés »

A múló idő

Ó, mily szívtelen, kegyetlen az idő.   Nem hallgat senkire,  nem hallgat meg semmit sem.  Csak halad makacsul mindig előre.    A napok, hónapok és az évek  csak egyre múlnak  s ugyan jönnek újak,  anélkül azonban, hogy bármi   lényegi is változna.   

Teljes bejegyzés »

Május az

Május izzó lángja édes-bús varázs, ifjú szívben lüktető izgalom. Kíváncsian figyel egy kedves darázs, közben szálldos az illatos szirom. Fehérbe öltözött az almafa, mint esküvő

Teljes bejegyzés »

Levél a sárban

Levél a sárban   Öreg fa áll házunk előtt, Megélt vagy száz telet, Minden évben növeszt, Milliónyi levelet. A tegnapi eső néhányat levert, De maradt

Teljes bejegyzés »

Tenyérnyi otthon

Tenyérnyi otthon Isten apró, néma vándora, Szelíd tenyér lett ma otthona. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és

Teljes bejegyzés »
Versek
Berecz Klaudia

Amikor a színek eltűntek

Rólad egészen mást hittem Azt hittem a gyógyulást hozod Erre csak mégjobban tönkretettél S ismét könnyeim közt van az otthonom.   Azt hittem arra tanítasz

Teljes bejegyzés »