Dér
Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében,
harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében.
Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre,
s felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.
Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete:
mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne.
Hajnali háromkor még roppan a deres fű a lábad alatt,
hétkor már lágyan mossa cipőd oldalát a hajnali harmat.
Így mosta a lágy nyári eső hajad zuhatagát,
mely sötéten csillogott fiatalon s életünk derekán,
a nap ereje szárította s a szél gyengéden simogatta,
gond és árny szívedet nem szomorította.
Arcod vonásai megkeményedtek, ritkán érzem szemed mosolyát,
mit most is szépnek látok, bár elszállt felettünk a nyár,
ereinkben a vér nem zsibog úgy, mint rég,
s rövidre vágott hajad is belepte már a dér.
RMB – 2017 március vége
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
