Elefántcsont

Elefántcsont

 

Látod? Ott fenn!

Azt a fehéret?

Látom, nézem,

nyújtom karom, de nem ér fel.

 

Milyen fehér!

Miből készült?

Hóból vagy tejszínhabból?

Nem gyermekem, elefántagyarból.

 

S miért van oly messze?

Karom nem éri el sosem,

de még a hangom sem,

hallja senki  ott fenn.

 

Sikítsak, Anyám?

A gondunk oly sok már.

Fázunk, sokszor éhezünk,

nincs nekünk oly emberünk,

 

ki a toronyba feljár.

Tudom, ott lakik a király.

A torony csipkézett, ablaka száz,

kapuját őrök vigyázzák.

 

Felmenjek? Bemennék,

tudom, a bátorság nem elég,

hogy oda eljussak,

kevés a szava a koldusnak.

 

Beteg vagy, Anyám? Oly sápadt vagy,

mint a gyertya fénye elhalványulóban.

Hideg van, én is fázom, nincs már tüzifa,

elzavart a boltos is, nem ad hitelbe ma.

 

Szaladj fiam a keresztapádhoz, kérj segítséget,

hozzon nekem orvost, s adjon egy kis pénzt  neked.

Megyek Anyám, megyek, Te tarts ki addig,

hosszú az éjszaka, sokára hajnallik.

 

Nincs pénze a keresztapámnak,

azt mondja, ő i is nagyon szegény, kell a pénz az unokára.

Az orvos nem jön ki, a lánya esküszik most,

láttam a vendégsereget, épp most táncol a menyasszony.

 

Menj fiam, menj fiam a polgármesterhez,

adjon pénzt orvosra, kérjél hitelbe.

Tudom, rendes ember, sajnál is engemet,

segíteni fog, régóta ismerem.

 

Anyám, a polgármesternél éppen ünnepség van,

poharazik a sok vendég, engem elzavartak.

A kártyaasztalnál szivaroznak többen,

asztalon a sok pénz, egy bankó is elég lesz.

 

Menj vissza kisfiam, kérj a bankártól,

neki van elég, sosem sok a jóból.

Talán ad majd, miből az orvost fizessem,

meggyógyulok tudom, s újra ölelhetlek.

 

Jaj, Anyám, a bankár nem adott, mondta neki sincs sok,

elköltötte a vásárban a lánya s az asszony.

Egy bankót elvettem az asztalról előle legott,

de észrevette, s rögtön a kezemre csapott.

 

Elszaladtam onnan, de csendőr után kiáltott,

rohantam hazáig, hogy a csendőr meg ne fogjon.

Talán nem látta arcomat, s hogy merre futottam,

gyere édesanyám, viszlek kórházba, be a városba!

 

Nem tudsz vinni fiam, most már csak a karodban,

nincs már erőm ahhoz, hogy az ágyból felálljak.

Szólj inkább a papnak, a parókiára menj,

hozzon keresztet, s az utolsó kenetet adja fel!

 

Viszlek Anyám, viszlek, karomban magammal,

itthon van a pap, rögtön megnyugodhatsz.

Hátha tud a bajodra orvosságot is,

meggyógyulsz, tudom, az Isten is megsegít.

 

Édes fiam, az utolsó kenetnek ára lesz,

nem csak gyónni s imádkozni, de fizetni is kell.

Aztán van-e pénzed, hogy az egyházat támogasd,

befizettétek-é az adót, hogy az egyháztól kérhess?

 

Viszlek, Anyám viszlek, rosszak az emberek, ne higgy nekik többé,

mind a pénzre éhes, nincs már emberség.

Mi van veled, Anyám, már nem is válaszolsz?

A lelkem hallod fiam, ahogy távozom.

 

Ketten megyünk anyám, rosszak az emberek,

csak a szegényt bántják, pap sincs, ki eltemet.

A csendőr elfogott, s vitt a bíró elé,

az meg ítélkezett: „Kössétek fel, szegényt!”

 

Megyünk, Anyám, megyünk, fel Istenhez a mennybe,

nincs nekünk helyünk itt lenn, e földi létben.

A temető sem adhat végső nyugodalmat,

pénzes halott mellett a koldus nem nyugodhat.

 

Kerítésen kívül lesz megvetve ágyunk,

kemény rögök közt alusszuk majd örök álmunk,

mezei virágok őrzik azt, illatozva,

s lelkünk eltávozik az égi toronyba.

————————————————————–

Látom már, látom Anyám magunk a régmúltban,

látom a tornyot is, mint gyermekkoromban;

már nem fehér, röpül  kő, száll a por,

hallok nagy robbanást, a torony leomlott.

 

RMB – 2016 vége

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Koldus és Király

  A zsúfolt téren harmonikaszó hallatszik. A villamos megállóban egy ládán ül a harmonikás, kopott kabátjának gallérja fázósan felhajtva. Nem kéreget. Nézi ahogy a tenyeréig

Teljes bejegyzés »

VÁNDOR VAGYOK

     VÁNDOR VAGYOK   Vándor vagyok eme Földön, Formázom rám szabott életem, Remélem hogy tartalmasan töltöm, Míg vissza nem hív a Végtelen.   Mert

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabadkainé Ágoston Eszter

Borisz, a hóember

BORISZ, A HÓEMBER Fagyos januári reggel virradt a hófedte, erdőszéli hegyoldalra. A zúzmarás ágakon élesen meredeztek a fagycsókolta, apró tüskék. A tegnapi lábnyomokat rég elfedte

Teljes bejegyzés »

Mennyire…

Mennyire vágyik a lelkem a hóra, Ahogy a szűzi fehérségre, jóra, Mennyire vágyik a lelkem a jégre, Ahogy a sötét éjszaka a fényre, Mennyire vágyik

Teljes bejegyzés »

Feltámadás

Miután egy ismeretlen vírus elpusztította az emberiséget, meghatározhatatlan idő múlva elérkezett a feltámadás napja. A feltámadottak viszont úgy érezték, mintha csak éjjeli álmukból ébrednének. —Mi

Teljes bejegyzés »