Hit
Életednek értelmét mondd, megtaláltad?
Érzését szívednek valaki valaha kitalálta?
Szépségét a világnak mind észrevetted,
s rideg közegben magadban mindezt eltemetted?.
Sokáig nevettél, szaladtál, sziklákat görgettél
mint Szüszüphosz, megoldani mások baját,
s mikor terhessé vált az élet,
nincs, ki gondoljon Rád.
Mások terhét meddig cipeled még?
Van-e még hited, hogy befejezd itt még
munkád, van-e még kiért?
Mi a hited: Istened, munkád, embered vagy a pénz?
Istened magad voltál,
helyette mindent megoldottál,
másoknak nem ártottál, csak segítettél,
magadnak s a családnak mindent megteremtettél.
Pénzedet megkerested,
a kelleténél többet nem vártál tőle.
Ajándékot sosem vártál,
jó szívű embertől apróságot így is kaptál,
mi többet ért számodra minden kincsnél,
s még a színes tengeri kavicsnak is örültél.
Életed most mégis üres, sivár,
nem tudsz hinni, hogy valami még vár.
Hol a hited?
A remény meghalt.
Istenem!
Van tovább?
RMB – 2015. október 29.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
