Tűzmadár
Égő tűz színe a tollad.
Felborzolta a dac, a bántás, a harag,
amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték,
s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság,
mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek
olyanért, amit el sem követtél.
Tűzmadár! Vörös-e már a tollad?
Felszállsz-e a magas toronyba?
Hangod rikolt, fülem sérti.
Palotám ablakát becsukom mégis:
ne halljam a szegények panaszát,
a koldus néma megalázkodását, az ember elállatiasodását.
Termeimben a sok vendég nekem hódol, kiszolgál sok szolga,
a torony magasan van, oda fel nem ér a nép hangja.
Tűzmadár! Felborzoltad-e már a tollad?
Felszállsz-e a magas toronyba?
Elefántcsont az a torony,
onnan az Isten hangját is hallhatom.
A tömeg haragjának zaja ide fel nem ér,
hadd morogjon lenn a földön csúszómászó söpredék.
Véd engem a katonaság, a tornyot bevenni úgysem tudják,
s a veszélyt csak magukra hozzák.
Tűzmadár! Izzik-e már a tollad?
Felszállsz-e a magas toronyba?
Katonáim keze a fegyveren,
A tömegbe lövetni nem merek.
Várom, mikor szabadul el a pokol,
s a feszült pillanatot megrázó robbanástól
mikor omlik össze a torony.
Tűzmadár! Lángol már a tollad!
Felszálltál a magas toronyba!
Onnan rikoltottad szerte,
az embert az anyja azért szülte,
az életét méltósággal élje,
merjen nézni ember embernek szemébe,
legyen a szegénynek támasza,
a betegnek vigasza,
gyermekének nevelője,
szerelmének szeretője,
… zsarnokságnak gyilkosa.
RMB – 2017 január
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...