A HEG
Reflexió Váci Mihály „Százhuszat verő szív” című versére
Olvasom e rímbe szedett sorsot,
mi remélte, mire én is vágytam,
de csak meghasonult a magányban,
és most összeállít egy lajstromot,
azt, hogy föl mit és miért áldozott.
Hogy hős volt-e, vagy egy balga bolond,
egy naiv gyerek, ki sosem nő fel?
Ki segített, ha dobálták kővel,
s mint leprás elől mindenki osont,
ha nyakában megszólalt a kolomp?
Nincs jogom pálcát törni felette,
hisz, amit tettünk, csaknem azonos:
Én is voltam tiszta is meg koszos,
húsommal a gúny magát etette,
s barát keze szögelt a keresztre;
életünk, nem való egy mesébe.
Habár sorsunk nagyjából hasonló
– s vagyunk feketék közt fehér holló –,
de mégis más a végkicsengése;
mindkettőnknek van erre mentsége.
Hogy ez miért történik pont velem,
talán nem fogom megtudni soha;
hiszen itt az életem alkonya.
Ki hegeszti be utolsó sebem?
Szeret…, nem szeret…, szeret…, szeretem…,
– egy új bimbót kivárni nincs időd.
Ha az utolsó szirmot letéped,
nincs, ami csalogasson lepkéket,
és ha elfogy az egykori erőd,
fényed elhagyja a csillagmezőt.
Megértésre vársz, de nem kapod meg,
igényeid túlzottan magasak.
Rád szállnak a szurkáló darazsak,
fullánkjuk nyakba váj, mint járomszeg,
mi marad, csak egy láthatatlan heg.
Néha lüktet, éget, mint tüzes vas,
éjjelente álmodat rabolja,
összegyűr egy átizzadt halomba.
Ébren hánykolódik a fáradt agy,
s egyszer csak azt érzed, hogy üres vagy.
Author: Bárdosi Attila
Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...
Egy válasz
Nagyon tetszik!