Álom az álomban

Álom az álomban

 

Mottó:

Egy hétköznap reggel, ha szembe jön a múlt,

ébredj úgy, mint aki álmából okult!

 

Talpadban ott bizsereg

a végtelen puszták több ezer mérföldje,

hátadat a hideg sztyeppei szél veri,

és éber álmodból

megriadt lovak horkantása ébreszt.

 

Karod zsibbadása

kilőtt nyílvesszők tapasztalatát hurcolja

(feszül a test és feszült a figyelem),

s a fájdalom megszüli a tudást az ínban.

Gyomrod kavarodik a tegnapi köleskásától,

álkapcsod görcse szinte már elviselhetetlen:

abba szeretnéd hagyni az artikulálatlan ordítást.

A tüdőd csak zihál, zihál,

míg csapzottan fel nem ébredsz.

 

Zsigereidben táltosok torokhangja visszhangzik

és léped táján zümmögve elcsitul.

Csigolyáid recsegnek-ropognak,

sejtjeid évszázadok alatt megtanulták

gerinced ívének képletét:

öntudatlanul parabolát rajzolsz a porba.

Ez lett a védjegyed.

Ebből lehet még kard is, vagy olajág.

 

Ha felébredsz, majd térdepelve tovább rajzolod,

de szíved ezeréves fájdalom szorítja.

Tudod, hogy idegen e tájék.

Érzed, hogy sohse találod meg

békéd és ősi otthonod,

szellemvilágban élsz

és hiú álmokba menekülsz.

 

Felébredve tovább vándorolsz,

hisz nomád vágyad erre ösztönöz.

Tébolyultan keringsz a csapást keresve,

vadászó nyilaid mind visszahullnak rád

és könnyű tarisznyád lengeti a szél.

 

Bűzlő állatbőrökön ébredsz már megint,

belül üresen kong pogány hited temploma.

Egyedül vagy

Európa és az Univerzum közepén

a világháló nyüzsgő kavalkádjában.

Reszketve térsz magadhoz

a kíméletlen valóság hidegétől

és a hűvös felismeréstől:

hagytad kialudni kandallód meghitt őrtüzét!

 

Török Nándor
Author: Török Nándor

Török Nándor az Irodalmi Rádió legjobb szerzője 2017. cím birtokosa. 1965-ben születtem, a felvidéki Lelesz községből származom. Gimnáziumi tanulmányaimat Nagykaposon és Selmecbányán végeztem. 1989-ben szereztem kertészmérnöki diplomát Budapesten. Azóta itt élek. Első verseimet az egyetemi évek alatt írtam, majd kb. 20 év szünet után, 2010-ben újra az írás felé fordultam. Elég későn kezdtem publikálni. Nyomtatásban 2015-től jelentek meg írásaim az Agria irodalmi folyóiratban, a Magyar Múzsában, a Napútban, a Hetedikben, a KisLantban, a Kaptárkövekben, a Régióban (Szlovákia) és számos antológiában. A különböző online irodalmi lapokban, pályázatokon is próbálok legjobb tudásom szerint jelen lenni. 2017-ben elnyertem az Irodalmi Rádió legjobb szerzője  díjat és a Természet Poétája címet.                           Az OMLIT pályázatán Mécs Lászó Irodalmi Díj: 2.hely, Az Év verse: 2.hely 2018. OMLIT Igazgyöngy pályázat: 1.hely, Az utolsó olvasóért pályázat: 1.hely 2019-ben az IR pályázatán az Év mérnök költője pályázat  1.hely, a Természet Poétája pályázat: 2.hely             A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Líra Különdíj, 2019.                                                                                     A Napút...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Szalóki Evelin Dorka

Néztem a kezed

  Szalóki Evelin Dorka                            Néztem a kezed   Néztem kezed, mely erős

Teljes bejegyzés »

Zsoltárok az ima padnál

Zsoltárok az ima padnál. Egyed-Husti Boglárka Isten cselekedetivel útmutatás mutat a zsoltárok által hangzott a templom ima padjainál. A fény áttörte a templom üvegét és

Teljes bejegyzés »

Zuhanás

Zuhanás. Írta: Egyed-Husti Boglárka   A szalag korlátnak csapódok. Érzem, hogy a testem és a szívem mintha elválna egymástól. A kezem elválik a biciklitől és

Teljes bejegyzés »

Visszafordított idő

Visszafordított idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka Az apró falevél ott úszik a félhomályos parton. Vár a további sorsára. Talán a víz mossa őt ki a parta,

Teljes bejegyzés »

Vissza találás önmagamhoz

Vissza találás önmagamhoz Írta: Egyed-Husti Boglárka 12 lépés, 12 út ennyit kellene megtenni, hogy visszataláljak önmagamhoz. Megtaláljam azt, akit valahol útközben elvesztettem. A terapeutám szerint

Teljes bejegyzés »

Viszony

Viszony. Írta: Egyed-Husti Boglárka Ülünk és már kiszáradt a szájunk a sok sírástól és beszédtől. A ki nem mondott szó ott volt a levegőben. Miért?

Teljes bejegyzés »