Elkezdődött

Januárban csak az megy ki a házból, akinek nagyon muszáj. A gyerekek az ágyban maradnak, amíg csak ki nem csalogatja éhes kis hasuk őket onnan. Az asszonyok készítenek meleg teát, hogy a szoba langyos levegője okozta remegő vonulatot testükön belül elviselhetővé tegye.

A férfiak dolga az állatok ellátása, no már akkor, ha van férfi a háznál, s van mit ellátni.

Nem mindig tudjuk, hogy egy 16 éves siheder hova is tartozik, ha az élet nem állítja már, már kibírhatatlannak tűnő próbák elé

FIú: Nagyanyám, maga hallja ezt? Mi lehet ez a zaj a szomszédban?

NAGYMAMA: Eredj, nézd meg!

Keveset beszélgettek mostanában. Mindnyájan a saját gondolataikkal voltak elfoglalva, mióta a nagybácsit elvitték fogságba. Családfő nélkül maradtak, nem tudták mi várhat még a háború után rájuk.

Mit csinálhatnak ezek? A szomszéd vezeti a csapatot! Majdnem minden házba bemennek!

Miért sírnak az asszonyok? Kiabálnak az emberek!

Nem kellett sokáig várni hozzájuk is elértek. A máskor oly jópofa szomszéd ellentmondás nem tűrő hangon szólt hozzá.

SZOMSZÉD: Szedjél össze ruhákat, ennivalót! Utána indulás a faluba! Ott már várnak titeket! „Aki lerombolta Oroszországot, annak fel is kell építenie!”.

Minden svábnak mennie kell!

Hogy én leromboltam Oroszországot?? Hol? Mikor? Sváb? Én a falu gulyáját őrzöm minden nyáron a határban! A gazdák is tudják, hogy mindig ott vagyok nagyapámmal! Igaz láttam bombát a közelben felrobbanni, de azzal minket vettek célba, nem mi őket!!

Egy darabig állt némán. Nem tudta mitévő legyen. Lassan elindult befelé, s kezdte komótosan összeszedni azt a kevéske ruháját, ami volt. Levágott egy darab szalonnát. Búcsúzóul megölelte nagyanyját. Utoljára, azt, aki anyja helyet is anyja volt. Lassan elindult a várakozók felé. Nem tudta, hogy ez volt az utolsó ölelés. A mama már nem tudta hazavárni.

Még napokig tartották őket a Városháza pincéjében. Egyre csak gyűlt a sok ember. Akinek a neve nem i betűre végződött, mind hozták be.

Néhányan megszöktek közben, vagy egy- egy nagyobb jószággal megvesztegette az őröket a család és visszamehettek otthonukba.

Én nem mehetek el. Ha megszököm, akkor a családból nőket hoznak helyettem. Hogyan bírnák ki ezt ők?  Helyettem a nénikém menjen, aki oly sok jóval volt irántam mindig? Mosott, főzött rám, én meg odadobjam őt ezeknek? Nem, nem tehetem!

Tíz nap múlva a bevagonírozott tömeggel elindult a vonat Oroszország felé.

Semmi kétség, hogy még ott, indulás előtt felnőtt lett belőle.

Megjegyzés: Édesapám emlékére, aki közel három évet töltött el deportáltként a Szovjetunióban.

Buglyó Juliánna
Author: Buglyó Juliánna

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek. Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a képesítést a Debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán szereztem. Két felnőtt fiam van. 2017 óta vagyok tagja az Irodalmi Rádiónak. Ebben az évben 3. helyezett lettem az “év pedagógusa ” pályázaton. Rendszeresen írok pályázatokra, közülük több alkotás megjelent antológiákban is. 2019.09.26-án megjelent első kötetem Kalandok közt címmel az Irodalmi Rádió kiadásában. Gyermekverseket tartalmaz. 2022-ben jelent meg a második kötetem, ez elsősorban felnőtteknek szól.  

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »