Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan

Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan

Mindenki a másikra vár,
Hátha kedve szottyan;
Forradalmat szervezni bár,
Nem oly egyszerű ottan…
A kis koreai eszegeti fejadagját –
Lehet, hogy a rizs amerikai –
Szentként tiszteli pótapját:
Miért nem lövi le már valaki?
A vezér hatalma totális,
Még morogni sem lehet,
A helyzet már-már fatális:
Ki az, aki valamit tehet?
Torz ember torz rendszert szül –
Ha szülhet egyáltalán férfi –
Az ellenzék börtönökben csücsül:
Hol vagy Isten? – kérdi.
Egy ateista országban nincs Isten –
Hacsak nem elmebeteg vezetője –
Ellenszegülésre lehetőség nincsen:
Észak-Korea az emberiesség temetője.
Mondhatjuk itthon: gyávák vagytok!
De mi nem oda születtünk…
Nincs ott internet, laptop:
Nem tudja senki: „mi van köröttünk?!”
Átcsomagolják a segélyszállítmányokat:
Mintha a nagy vezér adománya lenne…
Ebben is kereshetjük az okokat:
Boldog, ki moziba mehet, s van mit ennie…
A hivatalos retorika persze sátáni:
„Elsöpörjük a Föld színéről Guamot!”
A hadseregnek kéne a néphez átállni?
Ki takarítja el ezt az ős-guanót?
Az emberiség rákos daganata…
Legyen háború? Így kevesebb áldozat lenne?
Meddig maradhat hatalmon a Kim dinasztia?
Kell megoldás, kérdezzük az Urat: Ő mit tenne?!

Budakalász, 2017. augusztus 23-24., éjjel

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

− 1 = 1

Álomváró

Este van. Vár az ágy. Egy plüssmalac röfög. A tej is megalszik, falevél sem zörög. Pulóvert fon pók a sarokban. Gyere, bújjál ide gyorsan. Betakarlak,

Teljes bejegyzés »

Időutazás

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Serfőző Attila

A titok

  Az út jégbordás hátába csontig vájó nehéz hideg kapaszkodott. Egy néptelen, kacskaringókkal ébren tartó úton a település benzinkútjához ért, s nyomban a mozgássérültek parkolására

Teljes bejegyzés »

Kézen fogott az Isten.

Hitemmé vált a talpam alatt Tévedésein kopott utam. Hajnalok pírján éjbe hasadt. Mégis, fénye szívemre zuhant.   Vesztett tegnapok sírásait Konokul újra kísértettem, Díszítve zörgető

Teljes bejegyzés »

Minek nevezzem…?

Minek nevezzem az álmot… mely szívembe mennyei fényt sugároz, mely az odaföntvalók földi mása, lényemnek vajúdása? Minek nevezzem az álmot… mely szerelmi lázt hoz, s

Teljes bejegyzés »

Vers-pad…

Vágyaimból és álmaimból egy puha, kényelmes padot csinálok, éjjel-nappal dolgozok egyre-újra, a munka gyönyörű… szívből jön, vigyázok! Érheti vágy és szépség, benne lesz öröm, álom,

Teljes bejegyzés »