Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan

Rózsa Iván: Távol-Keleten a helyzet változatlan

Mindenki a másikra vár,
Hátha kedve szottyan;
Forradalmat szervezni bár,
Nem oly egyszerű ottan…
A kis koreai eszegeti fejadagját –
Lehet, hogy a rizs amerikai –
Szentként tiszteli pótapját:
Miért nem lövi le már valaki?
A vezér hatalma totális,
Még morogni sem lehet,
A helyzet már-már fatális:
Ki az, aki valamit tehet?
Torz ember torz rendszert szül –
Ha szülhet egyáltalán férfi –
Az ellenzék börtönökben csücsül:
Hol vagy Isten? – kérdi.
Egy ateista országban nincs Isten –
Hacsak nem elmebeteg vezetője –
Ellenszegülésre lehetőség nincsen:
Észak-Korea az emberiesség temetője.
Mondhatjuk itthon: gyávák vagytok!
De mi nem oda születtünk…
Nincs ott internet, laptop:
Nem tudja senki: „mi van köröttünk?!”
Átcsomagolják a segélyszállítmányokat:
Mintha a nagy vezér adománya lenne…
Ebben is kereshetjük az okokat:
Boldog, ki moziba mehet, s van mit ennie…
A hivatalos retorika persze sátáni:
„Elsöpörjük a Föld színéről Guamot!”
A hadseregnek kéne a néphez átállni?
Ki takarítja el ezt az ős-guanót?
Az emberiség rákos daganata…
Legyen háború? Így kevesebb áldozat lenne?
Meddig maradhat hatalmon a Kim dinasztia?
Kell megoldás, kérdezzük az Urat: Ő mit tenne?!

Budakalász, 2017. augusztus 23-24., éjjel

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A zene

A zene az élet sója és fűszere, van, kit megérint egy andalító dallam, míg másnak a vad akkordú a zsánere, a lényeg, hogy hozzám szóljon

Teljes bejegyzés »

Tisztalapot kér a szív

Tisztalapot kér a szív Tisztalapot kér a szívem, nem csillogót – csak igazat. Hol nem vádol múltak súlya, s nem szólnak rám haragosak. Oly sokáig

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Korfu I., Korfu II.

„tengeres szösszenetek”       Korfu I.   citrom, zsálya rozmaring olajfákkal felvidít fenyőliget smaragd csoda nyakba omló virágpompa sziklák, völgyek dűnék halma Pantokrátor nagy hatalma

Teljes bejegyzés »

Jöttél

Jöttél. Csak úgy. Kicsit kopottan, kicsit foltosan, picit sután, kócosan. Rám néztél, s a szemedben az a fény. A fény. Ami úgy hatolt át rajtam,

Teljes bejegyzés »