Rózsa Iván: Zárt kapuk
Zárt kapus mérkőzés
A zárt kapus focimeccseknek nincs hangulata. De van egy előnyük: legalább nincs idejük alatt rendbontás, verekedés, késelés. A zárt kapus meccsen játszani olyan, mint óvszerrel, guminővel szeretkezni: nem valami felemelő, de legalább nem kapsz trippert…
Dobogós helyek
A magyar történelemben a legnagyobb ganajok dobogós sorrendje nálam a következő. Minden idők legnagyobb ganéja a jelenleg regnáló miniszterelnök, mert a legszentebb dolgokat, a vallási és nemzeti érzéseket járatja le talán örökre, és csinál a hazafias érzésekből, a hazájukat szerető emberek jó részét becsapva, magának és családjának üzletet. Presztízs beruházásokat vezényel le, miközben a népe szinte nyomorog. Ráadásul közben összeugraszt magyart magyarral, gyűlöletet kelt köztünk, és a félelem légkörét gerjeszti és terjeszti az állandó riogatással. A második helyen elődje, a szemkilövető miniszterelnök áll, mert ő a tiszta érzésű baloldali emberek illúzióit vette el, talán végleg. És ő is viszályt kelt határon inneni és túli magyarok, magyar és magyar közt. Csak a harmadik helyen állnak megosztva a következő ganajok: a kopasz kommunista diktátor és a nemzetvesztő nyilas nemzetvezető. Bár ők is tömeggyilkosok voltak, de azért állnak csak a dobogó legalsó fokán, mert ők nem kapartak rafináltan maguknak, nem tudták magukról, hogy szemetek, hanem elmebeteg lévén valamilyen szinten, sőt talán fanatikusan is, hittek abban, amit tesznek. És végül is mindketten ültek hatalomra kerülésük előtt börtönben, így üldöztetésük miatt kissé meg is lehet érteni, miért váltak azzá, amilyenné lettek. Az első két helyezett tetteire viszont nincs magyarázat, semmi pardon: ők genetikai gecik. Tulajdonképpen ők sem normálisak, de nagyon is tudják, hogy szélkakas módjára mikor mit cselekszenek. Egyáltalán nem lehet őket megérteni, mert soha életükben nem szenvedtek. Bár kaméleonok, de soha nem tudnak megváltozni. A köpönyegforgatás nem teszi az embert mássá! Alapvetően ugyanaz marad. Ha én dönthetnék ebben a kérdésben, egyértelmű lenne az ítéletem: „zárt kapu”, zárt cella életük végéig! Ráadásul egy cellába zárnám őket, e látszólag ősi ellenségeket, akik hagyták azért egymást eddig lopni: boldogítsák ott egymást; minket magyarokat pedig hagyjanak végre békén! Remélem, egyszer egy független, tényleg nemzeti bíróság hasonlóképpen dönt majd sorsukról.
Az Antikrisztus
Az Antikrisztus tulajdonképp a Sátán embere, de rosszabb bizonyos szempontból a főnökénél. A Sátánról ugyanis mindenki tudja, hogy gonosz. Az Antikrisztus azonban jónak állítja be magát, hazafinak vagy kereszténynek, s talán éppen Krisztus nevében cselekszik; szájára, helyesebben pofájára tán ugyanazokat a szavakat veszi, mint Jézus, ám valójában szájából bugyog a sár. Csak jó színész vagy inkább ripacs: tudja magáról, hogy önző, hogy gonosz, de tömegeket becsapva jónak tetteti magát. Sohasem őszinte! De csak egy ideig, bukásáig, tudja átverni az embermasszát.
Sátán és Isten harca
Sátán és Isten harca örökös, ha vége e harcnak, vége egyben e mostani világunknak. Sátán ön- és világpusztító. Hiszen ha legyőzi Istent, ő maga is elpusztul, mert létét bizonyos értelemben még ő is Isten létének köszönheti. Ha Sátán győz, akkor is marad valami, de semmi sem a mi világunkból, hanem a Semmi marad. Ha viszont Isten győz, akkor a mai világunk végén átlépünk egy másik létformába, az öröklét dimenziójába. És örök boldogságban élünk, ha elég erősnek bizonyultunk földi életünkben, s megtagadtuk Sátánt.
Emberek és állatok
Ne mondjuk a rossz emberre, hogy te állat! Ez általánosítás. En bloc szidjuk az állatokat. Hisz hogy lehetne egy kalap alá venni a nyuszit és a krokodilt?! Vagy például a pingvint és a keselyűt?! Az ártatlan barikát és a dögevő hiénát?! Inkább mondjuk azt a gonosz álemberre: te sunyi sakál! Vagy: te rohadt ragadozó! Bár a dögevőkre is valamilyen szinten szükség van: eltakarítják a maradékot… És ragadozó és ragadozó között is különbség van: én például szeretem a macskákat, és a nagy macskák is fenségesek. De nem szeretnék védtelenül találkozni egy gepárddal vagy tigrissel… Inkább nézem őket az állatkertben, a zárt terület vagy ketrec túloldaláról…
Semmi vagy örök kárhozat?
Mi rosszabb? Az önmegsemmisülés vagy az örök kárhozat? A megsemmisüléskor elveszted egódat, de már nem szenvedsz. Az örök kárhozatnál megtartod éned, ám örökké szenvedsz. Mert rossz ember voltál, Sátán fattya, de legalább létezel.
Nirvána
Ne tévesszük össze a megsemmisülést a boldog önfeloldódással! A Nirvánában elvesztődik az ego korlátja, de kérdés, hogy mi tudjuk-e, hogy hol vagyunk, hogy másképp létezünk.
Fehér és fekete mágia
A Gonosz nem áll félre magától, nem vonul vissza önként, vagy ezt csak taktikai okokból, időlegesen teszi. A rossz ember nem tud elegánsan, szépen, úriember módjára veszíteni. A Rossz elleni harcba bevethetünk hát bármilyen eszközt is?! De csak ellenük, és nem mindenki ellen…
Cél és eszköz
A Rossz nem tétovázik, felhasznál bármilyen eszközt a harcban, de a Rossz csak fekete mágiát tud bevetni, fehéret nem képes. Nála a cél tényleg „szentesíti” az eszközt. Jobban mondva: rossz cél érdekében rossz eszközöket vet be, s közben, ha elég rafinált, még szenteskedik is…
Papagájok
Az Antikrisztus tulajdonképpen Krisztus-imitátor. Mást utánoz, nem értve az eredeti, tiszta célokat és érzéseket. Vagy ezeket nagyon is sejtve: ezeket kifordítja jelentésükből, és az ellenkezőjére fordítja. Tulajdonképpen tolvaj, ötleteket lopó plagizátor. Isten nevét gyakran száján kiejtő Isten-tagadó. Ugyanazokat a szavakat használja papagájként, semmit sem értve az élet lényegéből.
Kalitka és cella
A házi papagáj sorsa a kalitka, ott van biztonságban. A szabadban nem érezné jól magát, mert pillanatok alatt széttépnék. A túlérzékeny Hölderlin élete jelentős részét egy tübingeni ház tornyában töltötte, de nem volt bolond. Talán eljön az idő, amikor a tényleges főbűnözők már csak egy zárt cellában érzik jól magukat, mert félnek attól, hogy a bosszúálló tömeg a nyílt utcán meglincseli őket.
„Fiatal demokraták” kongresszusa
Senki sem mert ellentmondani. … Egyetlen küldött sem mert másra szavazni… Még a vezér is magára szavazott… Egyhangú volt a szavazás eredménye, még tartózkodás sem volt. Mint egykoron, az átkosban. Én átírnám a régi sláger szövegét! Erről: „Mi együtt sírunk, együtt nevetünk.” Erre: „Mi együtt loptunk, együtt csücsülünk.”
Zárt kapuk
Világunk a zárt kapuk világa. Pedig Jézus szélesre tárja előttünk a Mennyország kapuját. Választhatsz! Bezárkózol a te kis világodba, vagy kaput nyitsz mások, no nem mindenki, hanem csak a jó emberek felé. Jó emberismeret kell ehhez: kinek lehet kitárni a lényedhez vezető kaput, s ki előtt kell, akár biztonsági zárral, bezárni. Csak Jézus volt olyan erős, hogy teljesen kitárulkozva, pőrén állt az egész világ előtt… Mindig azt mondta, ami benne volt; mindig azt tette, amit kellett. Nem taktikázott, nem kötött kompromisszumokat, ment előre a maga és Isten teremtette útján. Mi gyarló, halandó emberek ezt nem tudjuk megtenni; olykor kompromisszumokat, sőt kicsinyes alkukat kell kötnünk, hogy az élet ne daráljon le minket. De nem elvtelen megegyezéseket! Nem adhatjuk fel soha önmagunk, a csak ránk jellemző létezési módunk! Meg kell tagadnunk Sátánt, hogy nyitva maradjon előttünk a legvégső kapu…
Budakalász, 2017. november 19-25.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
