FAÍRTÁS

FAÍRTÁS

 

Naponta csapok egyet belém,

míg irtás lesz az erdő helyén,

röpül a forgács, sajog a kéz,

eret vág testemen a fűrész.

 

Nedveim csermelye elapad,

szálkát szárít medrébe a nap,

a csicsergés lombok közt elül,

csak a halál huhog, egyedül.

 

Kérgemen vastagít a szégyen,

rostjaimban éveim érzem,

rügyemből nem pattan már levél,

a balta éle szívemig ér.

 

Aprított tüzifaként végzem,

a pokol tüzén kell majd égnem,

amíg a lelkem ki nem adtam,

hogy lobogva forrjon a katlan.

 

Sorsomat nem kerülhettem el,

vajúdva szültek, küzdelemmel,

én is dugványból lettem felnőtt,

bennem is megláttak egy erdőt.

 

Társaim recsegve kidőlnek,

sarcot kell fizetni a földnek,

mintha most mindent visszakérne,

mit kölcsönadott néhány évre.

 

Gúnyolódunk a múlt hősein,

köröttünk korhadnak őseim,

példájuk táplálékul szolgál,

nélkülük ma sehol sem volnál.

 

Addig vágom majd saját testem,

amíg én is térdre nem estem,

aztán lassan korhadni fogok,

de a szívem majd másban dobog.

Bárdosi Attila
Author: Bárdosi Attila

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »