Derékba tört életek /Bözödújfalura emlékezve/

Fényképezte: Magerusan Adrian
Szomjaztad az esőt, jött és
megitatott széles tenyeréből,
nap perzselt, kósza fuvallat
enyhítette homlokod tüzét.
De jött a pusztulás. Téboly
döntését nyögték vergődő életek.
Menekült, ki erővel bírta, s a dombról
rémület kínjával tűrte elsüllyedni
a templomot s az iskolát.
Nőtt a víz, súlya ágaid törte.
Míg hatalmas koronád fénytől búcsúzott,
gyökereid a mélységet markolták keményen,
s e küzdelemben a reményt nem adták fel.
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Irigység

Irigység „A szelíd szív a testnek, az irígység pedig a csontoknak rothadása” Megrontja a házasságot, a családon belüli harmóniát Saul király irigy szemmel nézte Dávidot

Teljes bejegyzés »

Mondanám

Mondanám, hogy ‘reggelt, de már inkább estelt… Mondanám, hogy édesem, de még mindig csak a sóst eszem. Mondanám, hogy igen, sietek, de akaratlanul is, csak

Teljes bejegyzés »

Veszteség.

Kicsit fura, hogy az idő nem állt meg,  De a hiányod bennem lüktet,  Hogy ott állok megtépázva, bénán,  Mint kit a gyorsvonatról kilöktek.    Csak

Teljes bejegyzés »

Ember…

Sírva születünk és nyögve távozunk.  Sok-sok év határoz meg minket.  Az élettől elválni oly nehezen tudunk-  Akkor is, ha itt az alagút vége.    Mikor

Teljes bejegyzés »
Prózák
Vígh Erika

Bella

Bella   A csend éppen olyan tömény volt, mint a sötétség. Két kutya összekapott valamin ebben a sűrűségben, azután a csend még vastagabb lett. Minden

Teljes bejegyzés »