Fényképezte: Magerusan Adrian
Szomjaztad az esőt, jött és
megitatott széles tenyeréből,
nap perzselt, kósza fuvallat
enyhítette homlokod tüzét.
De jött a pusztulás. Téboly
döntését nyögték vergődő életek.
Menekült, ki erővel bírta, s a dombról
rémület kínjával tűrte elsüllyedni
a templomot s az iskolát.
Nőtt a víz, súlya ágaid törte.
Míg hatalmas koronád fénytől búcsúzott,
gyökereid a mélységet markolták keményen,
s e küzdelemben a reményt nem adták fel.
