- Mester Éva
Mirtusztól a krizantémig
Kölcsönkért fehérruhában
ötven éve mondtam igent.
Közös múltból fél évszázad
faragott magányos jelent.
Könnyű papírjaink voltak,
nagyot akartunk, súlyosat.
Közös jövőnk elé mentünk,
megidéztünk új sorsokat.
Háromhatvanas kenyér volt
asztalunkon az elején,
háromezer forint sem volt,
amit kerestünk, te meg én.
Később esti iskolákban
esély, ismeret ragadt ránk.
Parki padokon – de finom volt! -,
zacskóban várt a vacsoránk.
A számítógép elvarázsolt.
Nem tudtam milyen nagydolog
írógépből klaviatúrát…
Átláttad, mint az orvosok.
Engem irodabútorként
falak tűrtek meg évekig,
aztán tanítva tanultam,
míg eljutottam a versekig.
Valahol közben köddé váltál.
Szétnéztél, mi van odaát?
Egy régi december elszólított,
nem vártad meg az unokát.
Rám hagytad a család gondját,
nekem címezted nevedet.
Az évfordulón érezni vélem,
megsimogatom a lelkedet.
Vége felé jár az én időm is,
de vannak boldogabb napok.
Mirtusztól a krizantémig
mosolyognak az angyalok.
- december 09.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
Kedves Éva! Nagyon tetszik ez a versed, meghatott. Az utolsó versszak pedig még inkább közel került a szívemhez. Köszönöm szépen, hogy olvashattam.
Szeretettel:
Katica