Mirtusztól a krizantémig

  1. Mester Éva

 

Mirtusztól a krizantémig

 

Kölcsönkért fehérruhában

ötven éve mondtam igent.

Közös múltból fél évszázad

faragott magányos jelent.

 

Könnyű papírjaink voltak,

nagyot akartunk, súlyosat.

Közös jövőnk elé mentünk,

megidéztünk új sorsokat.

 

Háromhatvanas kenyér volt

asztalunkon az elején,

háromezer forint sem volt,

amit kerestünk, te meg én.

 

Később esti iskolákban

esély, ismeret  ragadt ránk.

Parki padokon – de finom volt! -,

zacskóban várt a vacsoránk.

 

A számítógép elvarázsolt.

Nem tudtam milyen nagydolog

írógépből klaviatúrát…

Átláttad, mint az orvosok.

 

Engem irodabútorként

falak tűrtek meg évekig,

aztán tanítva tanultam,

míg eljutottam a versekig.

 

Valahol közben köddé váltál.

Szétnéztél, mi van odaát?

Egy régi december elszólított,

nem vártad meg az unokát.

 

Rám hagytad a család gondját,

nekem címezted  nevedet.

Az évfordulón érezni vélem,

megsimogatom a lelkedet.

 

Vége felé jár az én időm is,

de vannak boldogabb napok.

Mirtusztól a krizantémig

mosolyognak az angyalok.

 

  1. december 09.

 

 

B. Mester Éva
Author: B. Mester Éva

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »