Angyal a hóban

Angyal  a hóban

 

Havazik.  Fehér bundát öltött magára a tél,

s a köd fátylát  borítja a tájra , mint  egy jótékony tündér.

Aludni tért a természet, egy időre álomra hajtja fejét,

a vetést dunyhával takarja,  legyen belőle az új évben  eleség.

 

Jusson belőle mindenkinek, kicsinek, nagynak, betegnek,

hisz van éhes szájból  elég, mint csepp a tengerben.

Milyen jó most a hó, a meleg takaró, mint a kabát a didergő emberen,

testét  s lelkét melegíti, mikor fázik, s a hideg szobában ül dermedten.

 

Lesz-e ünnep? Lesz-e  béke? Lesz-e Megváltó királyunk?

Jön-e az angyali sereg, mit annyira vártunk?

Lesz-e  meleg a szobában, a  tűzhelyen főtt étel,

édes sütemény a gyermeknek,  hisz mindegyik éhes.

 

Tágra nyitott gyermeki szemek, angyalként néznek rád,

várják a csodát:  „Jöjjön a Jézuska! Ugye eljön, Anyukám?”

„Tudom, rossz is voltam, sírtál is miattam ezévben eleget,

ugye eljön, s hozza magával az  égi sereget?”

 

Nem lát mást, csak anyja könnyes szemét,  mely örömre vágy,

a gondok ráncait, s az évek múlását  csontosodó  arcán.

Apja már nincs velük, elszakadtak, nem érti okát,

hisz még együtt indultak el, teljes  volt a család.

 

Szállásuk épp van, a határt már átlépték,

szűkösen elférnek másokkal megosztva,

a megmaradt pénz épp hogy csak elég.

A hivatal s a hivatalnok idegen, mosoly az arcon kevés.

 

Merre jársz angyal? Létezel egyáltalán?

Legalább karácsonykor jöjj el mihozzánk!

Hozz nekünk meleget, örömöt, békét,

töltsd örömmel a szíveket, mutasd  az ember emberségét!

 

Bort a pohárba, az asztalra kenyeret,

gyermekek szájába  cukorkát, s  a bögrébe mézes tejet,

fahéjas  süteményt az asztalra,  diós, mákos patkót,

s egy csillagot az ablakba,  ahogyan akkor volt,

 

mikor  kisded születését várták  Bethlehemben,

s három király hozta hírét az új embernek.

Várjuk az angyalt, mikor jön közénk már,

csillognak a szemek, várják az angyali csodát.

 

Kicsi gyermek csodára vár, a felnőtt  biztos otthonra,

kinn havazik,  s a hideg  foga marja vörösre az arcokat.

Az emberek közötti fagy felenged néhány napon át,

s a kerítésnél posztoló katonák is békésebbek   egy időre tán.

 

Már öt  gyermek kérdezi ,  mikor jön az angyali sereg,

s együtt énekelnek, hangjuk csengettyűként cseng.

Gyertya az ablakban, noha megtiltották,

valaki kitette, így ünnepibb az ünnep , s tán az angyal is ránktalál.

 

A gyermekek összebújnak, ásít az anyjuk is,

betakarja őket, s nyugovóra térne hajnalig.

De jaj!  Csak négyen vannak, hol van az ötödik, a legkisebb?

Az előbb még megvolt, a többivel játszott s énekelt!

 

„Az angyal édesanyám, mintha láttam volna

az előbb az ablakból, ott lépdelt a hóban!

Mezítláb volt, fázott a keze és a lába.

Az ajtó előtt a katona nem engedte be a házba!”

 

Kicsi szeméből a könny is kicsordult,

kesztyű s kabát nélkül  a  szállásról nesztelen kifordult.

Észre senki nem vette, csak a csillagok ott fenn;

az angyali gyermek ment, hogy a fázó angyalnak segítsen.

 

„Merre vagy angyalka? Jövök, segítek!

Hozok neked cipőt, hogy a lábadat védjed,

hideg van kinn nagyon,  se kesztyűd, se  sapkád,

tessék, itt a cipőm, húzd fel, meg ne fagyjál!”

 

A hangja csilingel, kis testét a hideg rázza,

arcát a hideg fagy rózsásra csípte, s magyarázza:

 „Leteszem a hóba, ugye majd felveszed?

Hosszú még az utad, védjen az istened!”

 

Cipőjét a hóba leteszi, szemei láztól csillognak,

testét forróság járja át,  fogai vacognak.

Neki már nincs cipője, vörösre marta lábát a fagy,

eszméletét veszti, elesik, s lesz hóangyal.

 

Az anyja keresi: „Merre vagy gyermekem?”

A hómező végtelen, sehol  teremtett ember.

Rohanva keresi s látja: a cipőcske!

Siet, elbotlik, s rámered gyermeke fagyott testére.

 

„Istenem, Istenem, ki teremtettél engem,

miért adtad, miért, ha elvetted tőlem?

Angyalt vártunk, angyalt, remélni szerettünk volna,

angyalunk lelke már a mennyben,  teste itt, a hóban”.

 

                                                                                                              RMB -2017. október 27-28.

 

RosaMaria B.
Author: RosaMaria B.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.”   Versei az életről, az emberi...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »

Genezáreti tó / Biblia Lukács 8:22-25

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »