Leéneklem Neked a Holdat
Leéneklem Neked a Holdat, mert csak azt, csak azt akarod,
himbálózik fenn az égen, egy imbolygó csónakon.
Nincs benne a csónakos, csak az a szép, nagy fényes, kerek sajt,
nyávogni lenne kedvem, mielőtt az éjszaka árnya betakar.
Lehozom Neked a Napot, mert csak azt, csak azt akarod,
ott csücsül fenn az égen egy nagy fehér tejszínhab-tarajon,
égeti a talpam itt lenn a földön cudarul, vágyom az árnyék után,
ne sütne már olyan nagyon, lehozom Neked, édes gazdám.
Lehozom Neked a csillagot, ugye vársz már rá,
olyan szépen kacag fenn az égen, ahogy néz le rám.
Csilingel is, miközben huncutul kacsint,
nem tudom levenni róla a szemem, megbabonáz, szédít.
Elhozom Neked a Holdat, mert csak azt, csak azt akarom,
lenn csücsül épp a vízben, egy ezüstös színű tavon.
Mancsommal majdnem elérem, áhítom nagyon,
de mire elérném, ott tündöklik újra, fenn a magas égbolton.
Szemem kitátva, bámulom, hiába,
nincs közelebb , messze a végtelen,
nyávogok hasztalan, hiába, messze van, ugranék érte már,
álmaim vágya, vágyaim álma, ha ő nem jön le, utazzunk mi a Holdra fel!
RMB -2017. szeptember elején
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
