B. Mester Éva
Újév
Egyetlen nap csupán a naptárban,
az idén borongós hétfőre esett.
A szomszéd petárdáin szétrobbant a jókedv.
A kutyák menekültek, én itthon maradtam.
Fárasztottak a gépi jókívánságok.
Százfelé szórt sablonos szöveg
szirupos képekkel.
Untam.
Éjfélkor én is ünnepeltem.
Hogy mit?
Pontosan nem tudom.
Talán, hogy sikerült valamit túlélnem
vagy az újrakezdés naptári esélyét.
Ezen a szilveszteren nem aludtam el.
végighallgattam a himnuszt,
felálltam, pedig senki sem látott.
A tisztelet, az tisztelet.
Éjfélkor pezsgőt bontottam,
kicsit ellenállt.
Egyedül minden nehezebb.
Hajnalban mellkasi szorításra ébredtem
A magány fáj, vagy orvosi eset?
Az új esztendő időpontot ígért,
azt nem, hogy éveket
nyerhetek még a tombolán.
Ne mondd, nekem, hogy B.U.É.K.!
Csak azt kívánd, amit ígérni tudsz.
Az ünnepek mindig megviselnek.
Majd betakarnak a hétköznapok.
2018 január 1.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:
