B. Mester Éva
Versíró diákok
Hat arnóti kisdiák az iskolában
egy – egy órát szívesen tölt a könyvtárban.
Betűk között, könyvek között cseperednek
egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet.
Éva néni két csoportra osztja őket,
jó tanáccsal látja el a kérdezőket.
Verset írnak kétszer háromfős csapatban,
lelkesednek, már az első pillanatban.
Január van. Mi lehetne most a téma?
Télapó, meg Jézuska, de nem a kréta.
Téli szünet hosszabb legyen! Az lenne jó!
Sajnos csak a verseinkben hullott a hó.
Új versekben fogadtuk az ajándékot,
Jézuskának is verseltünk új hajlékot.
Bevallottuk szüleinknek örömünket,
számunkra a karácsony a legszebb ünnep.
Hanem aztán csikorgott az egyik versvég.
Mit is írjak? Pedig megvolt, rímelt nem rég.
Le sem hullott hó kedvéért, ló poroszkált elő,
adjunk neki feladatot, legyen ő a nyerő!
Eddig nem volt semmi dolga, de ezen az éjen
útra kel a Mikulással, a szívekig ér el.
Valahol a raktár mélyén hátha lesz még csoki,
a versíró kiscsapatot azzal tünteti ki.
- január 10.
Author: B. Mester Éva
B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:
Egy válasz
A költészetet már gyerekkorban! Igen, épp ez kell. Nagyon tetszik. Kívánom, hogy ezt vigyék tovább a felnőttkorba.
Egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet-íme, ez az egyszer csak, ez a művészet örök fenntartója, mozgatója, ami az embert alkotásra készteti.
Január van, mi lehetne most a téma-nem kell a témának, a tárgynak okvetlen és mindenáron kívülről jönnie. Januárban is lehet írni a kánikuláról, a strandolásról stb.
A versekben hullott a hó. Az is elég, a megfelelő szempontból, ne legyen, hogy: csak.
Jézuskának verseltek új hajlékot. Ez is tökéletes. Az irodalom erre is alkalmas és erre is való. Cselekedni, megvalósítani, teremteni egy valóságot és ez, a verses valóság cseppet sem ér kevesebbet a “valós” valóságnál.
A vége kissé mesébe hajló. Hiszen nem csoki a jutalom, hanem az elkészült mű, művek és az elkészítőjük ezen “elkészítő”-sége.