Versíró diákok

B. Mester Éva

 

Versíró diákok

 

Hat arnóti kisdiák az iskolában

egy – egy órát szívesen tölt a könyvtárban.

Betűk között, könyvek között cseperednek

egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet.

 

Éva néni két csoportra osztja őket,

jó tanáccsal látja el a kérdezőket.

Verset írnak kétszer háromfős csapatban,

lelkesednek, már az első pillanatban.

 

Január van. Mi lehetne most a téma?

Télapó, meg Jézuska, de nem a kréta.

Téli szünet hosszabb legyen! Az lenne jó!

Sajnos csak a verseinkben hullott a hó.

 

Új versekben fogadtuk az ajándékot,

Jézuskának is verseltünk új hajlékot.

Bevallottuk szüleinknek örömünket,

számunkra a karácsony a legszebb ünnep.

 

Hanem aztán csikorgott az egyik versvég.

Mit is írjak? Pedig megvolt, rímelt nem rég.

Le sem hullott hó kedvéért, ló poroszkált elő,

adjunk neki feladatot, legyen ő a nyerő!

 

Eddig nem volt semmi dolga, de ezen az éjen

útra kel a Mikulással, a szívekig ér el.

Valahol a raktár mélyén hátha lesz még csoki,

a versíró kiscsapatot azzal tünteti ki.

 

  1. január 10.

 

 

B. Mester Éva
Author: B. Mester Éva

B. Mester Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Hét testvérem volt, hat állandó lakcímem és tíz munkahelyem. Van két felnőtt gyermekem, négy unokám és egy olyan csendből, magányból és alázatból felépített belső világom, ahol rám találnak az élet apró csodái és körvonalazódnak mély összefüggései. Mindez kitűnő alapanyag lehetne egy folyton más helyszíneket és új szereplőket felvonultató szappanoperához. Talán mégis szerencsésebb a valóság gyökerű, rövid, látszólag független írások összerendezése egy kötetben. Én fűzöm össze őket, ezt szeretném. Megjelent itt – ott egy – egy novellám, versem is, de a papíralapú emlékeim zöme körülöttem kallódik. Csak mostanában, nyugdíjasként kezdem elhinni, hogy mások számára is érdekesek lehetnek történeteim, gondolataim. Korábban kedvtelésből ragadtam tollat, most már tudatosabban figyelek kifelé is, befelé is. Amíg aktív dolgozó voltam, közgazdász-tanárként a racionalitásból, a számokból éltem. Hatvanhét év elteltével a lélekre és a betűkre bízom magam. Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. A költészetet már gyerekkorban! Igen, épp ez kell. Nagyon tetszik. Kívánom, hogy ezt vigyék tovább a felnőttkorba.
    Egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet-íme, ez az egyszer csak, ez a művészet örök fenntartója, mozgatója, ami az embert alkotásra készteti.
    Január van, mi lehetne most a téma-nem kell a témának, a tárgynak okvetlen és mindenáron kívülről jönnie. Januárban is lehet írni a kánikuláról, a strandolásról stb.
    A versekben hullott a hó. Az is elég, a megfelelő szempontból, ne legyen, hogy: csak.
    Jézuskának verseltek új hajlékot. Ez is tökéletes. Az irodalom erre is alkalmas és erre is való. Cselekedni, megvalósítani, teremteni egy valóságot és ez, a verses valóság cseppet sem ér kevesebbet a “valós” valóságnál.
    A vége kissé mesébe hajló. Hiszen nem csoki a jutalom, hanem az elkészült mű, művek és az elkészítőjük ezen “elkészítő”-sége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »